Ezt az oldalt azoknak ajánlom a figyelmébe, akik hálát mondtak a Lumiéré fivéreknek,
amiért nagyban hozzájárultak
a filmfelvevőgép feltalálásához,és ezáltal egy olyan világot adtak nekünk,
ami azelőtt nem is létezett...

2010. december 5., vasárnap

Ízek, imák, szerelemek

Julia Roberts
Van egy olyan rossz szokásom, hogy mielőtt elkezdek írni egy filmről, elolvasom a róla írt kritikát. Ami csak annyiban befolyásol, hogyha nekem tetszett, de a kritika lehurrogja, akkor még jobban tetszik a film. Ezt a filmet csak az értheti igazán, aki átment már hasonló szenvedésen. Tény, hogy nem egy felpörgetett hollywoodi gyorstalpaló, hanem megfontoltan, lassan vezet minket végig a cselekmény szálain. És ettől olyan életszerű. Mert az életben, valljuk be, nem egyik pillanatról a másikra változnak a dolgok, hanem folyamatában attól, hogy ráléptünk egy másik útra. Tény, hogy minden változás az életben szenvedéssel jár, de az is tény, hogy a szenvedés után jön a boldogság rész.
Valahogy még mindig nem tudtam elengedni azt a témát, hogy a mai világban egy nőnek, sőt egy férfinak is ugyanolyan joga van megtalálni önmagát, mint bárkinek. És ha ez arról szól, hogy kiderül, nem a legjobb partnert választottuk ebben, akkor nem szabad hozzá ragaszkodnunk.
Elizabeth (Julia Roberts) 8 éve van együtt a párjával, akihez hozzáment. Sikeres író, megvan a biztos egzisztenciája is, valami mégis hiányzik az életéből. Ami nem más, mint a gyerekkora óta dédelgetett álom, hogy utazzon. Párja ebben nem partner, és ettől Elizabeth szenved, de nem tudja mit tegyen. De nem csak emiatt érzi egyre kényelmetlenebbnek magát a házasságában, a választ mégsem tudja igazán megfogalmazni. Míg egy nap arra nem ébred, hogy ez így nem mehet tovább.Egy nőnek nagyon nagy bátorságra van szüksége ahhoz, hogy 30-on, 40-en, 50-en túl váltson, és beadja a válókeresetet, Elizabeth mégis megteszi és elutazik Olaszországba, hogy megtalálja az igazi önmagát és véget vessen a párkapcsolataiban jelentkező folyamatos megfelelésnek. Rómában megtapasztalja az élet élvezetét, és meg is tanulja élvezni a saját életét, megfűszerezve a fantasztikus olasz gasztronómiai csodákkal.
Pár hónap múlva onnan tovább utazik Indiába, hogy megtanulja meditációt, és belső hangjára való összpontosítást. Végül Balira utazik, ahol megtalálja a szerelem, de nem tud vele mit kezdeni. Utazása során számos érdekes emberrel találkozik, akiktől mindig tanul valamit magáról, az életéről, mások életéről.
A film végét nem árulom el, mert még most is játsszák a mozikban, és ha valakinek kedve támad..
A történet önéletrajzi ihletésű, Elizabeth Gilbertről, akinek ott volt a kezében minden a boldogsághoz: jóravaló férj, nagy ház, befutott karrier, és valamiért mégsem érezte magát boldognak. Kiderül, hogy amióta párkapcsolatban élt, minden egyes férfihoz olyan szinten alkalmazkodott, hogy közben elfelejtett önmaga lenni, ami a legfontosabb az életben.
A film választ ad arra is, hogy mi az, amiért élünk ezen a földön, országoktól, szokásoktól, hittől függetlenül: a boldogság keresése. És ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, szeretnünk kell magunkat annyira, hogy erre megadjuk az esélyt..