Holiday

Jude Law, Cameron Diaz, Kate Winslet, Jack Black

   Kezdek rájönni, hogy egy hitehagyott korszakban élünk.
 Az emberek elvesztették a hitüket a szerelemben, pedig most még jobban kellene benne hinniük, mint eddig bármikor.
Drága nagyszüleink javarészt csak álmodozhattak az igaz szerelemről, és titokban olvasott romantikus könyvekből
merítettek
képzeletet arról, hogy mi is az a szerelem. Szüleink már szabadabban választhattak, de a teljes szabadságot a mi generációnk kapta meg. A mai világban már nem kell-kellene megfelelni az elvárásoknak, és azt választhatja az ember párjának, akit csak akar. Mégsem ezt teszi. Az emberek többsége belemegy egy olyan kapcsolatba, mely nem teszi 100 %-ig boldoggá, de még 50 %-ig sem. És a legszörnyűbb, hogy tudja, hogy nem a számára legjobb mellett van, mégsem tesz semmit.
Ebben a felgyorsult világban az emberek elvesztették a hitüket abban, hogy megtalálják azt az valakit, aki igazán nekik való. És itt most nem a tökéletes egyénről beszélek, mert olyan nem létezik, ettől szép az emberiség. Hanem arról az személyről, aki a leginkább tud azonosulni velünk, és fordítva, aki mellett teljesen önmagunk lehetünk, anélkül, hogy szégyellnünk kellene magunkat érte, sőt pont azért szeret minket, mert olyanok vagyunk, amilyenek, és természetesen  kölcsönösen. Arról az emberről beszélek, akiben megvan minden, ami bennünk nincs, aki nélkül fél emberek vagyunk, akivel egy úton járunk, és a célunk az életben egy és ugyanaz.
Én is nagyon nehezen találtam meg ezt az embert, átéltem előtte sok csalódást-szakítást, amik - most már tudom- azért voltak, hogyha majd találkozok az én emberemmel, akkor felismerjem. Tartsanak örök álmodozónak, illúzió kergetőnek, nem érdekel. Én hiszem, hogy a én kapcsolatom különleges, amiért nap, mint nap tenni kell, hogy ne csak X évig tartson.
Úgy gondoltam, itt az ideje egy kis karácsonyi romantikázásnak, és emellett egy kis ízelítőnek, hogy milyen rögös utat kell bejárjunk, ahhoz, hogy valaki egy nap olyan ajtót nyisson ki bennünk, amiről, még mi sem tudtunk...
A Holiday című romantikus vígjátékot azért is ajánlom mindenkinek, mert nem csak megnevetett minket, de elgondolkodtat is.  A történet jól ábrázolja a két női típust: az egyiket, aki sosem volt pasi nélkül, de szíve mélyén sosem kötelezte el magát teljesen, és a másikat, aki el szeretné végre kötelezni magát, de mindig olyan pasiba szeret bele, aki viszont nem.
Amanda (Cameron Diaz) Los Angelesben él, sikeres karriert futott be, van egy saját cége. A párjával élik mindennapjaikat, amikor véletlenül kiderül, hogy a férfi félrelépett, és még a lány fejéhez is vágja, hogy egy érzéketlen nő, aki képtelen a sírásra.
Iris Angliában, egy kis faluban él, igazi romantikus lélek, aki alig várja, hogy titkon szeretett kollégájával, Jasperrel végre mindenki előtt egy pár lehessenek, amíg a karácsonyi partin Jasper világgá nem kürtöli, hogy eljegyezte Iris kolléganőjét...
A két lány összetörve ül otthon a számítógépe előtt, és azon tépelődik, hogy ezek után hogyan is lehetne boldog a karácsony és az új év. Amanda arra vágyik, hogy végre nyugta legyen, és elmeneküljön egy olyan helyre, ahol nincsenek férfiak. Iris arról álmodozik, hogy végre belevesse magát az igazi életbe. Így találkozik a két lány az interneten egy olyan oldalon, ahol egy időre lakást cserélhetnek. A csajok hamar döntenek, és megegyezenek, hogy már másnap repülőre ülnek. Iris a hideg Angliából, átrepül a napsütötte Los Angelesbe, Amanda pedig az igazi hóborította, karácsonyi hangulatú kis faluba érkezik.
Irist teljesen lenyűgözi a Los Angelesi környezet, na és persze a luxus kégli. Amanda is elolvad az igazi otthonos kis kuckótól, és a piciny faluban tényleg nem nagyon vannak férfiak, kivéve Iris bátyját Graham-et (Jude Law), aki  -nem tudván húga elutazásáról- este részegen megjelenik Amandánál.
Irishoz is betoppan Amanda kollégája, Miles (Jack Black), akivel a harmónia hamar kialakul..
Iris szomszédja egy világhíres amerikai rendező Arthur Abbott (Eli Wallach), aki idős korára egyedül él. Miután Irissal megbarátkoznak, Arthur egyre több filmet ad kölcsön a lánynak, melyek főszereplői mindig tántoríthatatlan hősnők.
Amanda pedig egyre jobban megismeri Graham-ot, aki özvegyként neveli két kislányát, és aki mindig mindenen sírva fakad...
Nem írom le a történet további részleteit, legyen elég annyi, hogy nem csak a filmen, de magunkon is jót mulathatunk, mert szinte mindenki esett már át hasonló megpróbáltatásokon.
Én szeretném hinni, hogy egyre több ember mer összegyűjteni annyi bátorságot, hogy megkeresse a neki való párt, hiszen egyszer élünk, és az élet olyan gyorsan robog el velünk, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy megöregedtünk, és nem tettünk semmit, pedig lett volna rá lehetőségünk, de féltünk. Kérdem én: Mitől? Az életben két dolog biztos: a születés és a halál. A kettő közti idő rajtunk, csakis rajtunk múlik, hogyan éljük. Úgy ahogy mi szeretnénk, vállalva azt, hogy talán nem mindenki nézi jó szemmel, vagy úgy, ahogy mások szeretnék, és azt előbb, vagy utóbb, mi nem nézzük jó szemmel. A félelem az egyik leggyilkosabb erő, ami meggátolhatja az embert a saját boldogságában. Azt mondom, nézzünk szembe a félelmeinkkel, és miénk lesz a világ..