A felolvasó

Kedves olvasóim! Elnézést, hogy ilyen sok idő után írok, de elhagyott az ihletem. Égre-földre kerestem, megnéztem számtalan filmet, de csak nem jött a katarzis, ami beindítaná a gondolataimat. A felolvasó már két hónapja porosodott a polcomon, és csak annyit tudtam róla, hogy a történetnek köze van a második világháborúhoz. Nehezen vitt rá a lélek, hogy megnézzem, mert már számos filmet láttam ezzel kapcsolatban, és úgy gondoltam, nem tud újat mutatni, de tudott..

Kate Winslet & David Kross

A film elkészítése nagy bátorságra vall. Az első benyomásom az volt, hogy ha ezt a mozit 20-30 évvel ezelőtt vetítik le, biztosan betiltották volna, hiszen egy olyan nőnek mutatták meg az emberi oldalát, aki részt vett a második világháborúban meghalt zsidók megölésében. Ez mindenképpen egy olyan dilemmát hoz létre a nézőben, amire talán még sosem gondolt. Egy SS-be belépett fiatal nő, aki fel sem fogja, hogy milyen mészárlásban vett részt, lehet szerelmes és esendő. Az emberi előítélet hatalmas dolgokra képes, és e film után komolyan elgondolkozunk azon, hogy megilleti-e őt minden jog és embernek lehet-e tekinteni egy olyan nőt, aki szemrebbenés nélkül végignézte és jogosnak vélte, hogy a lángoktól ölelt, emberekkel teli templomajtót nem nyitja ki, mert akkor a foglyok elszöktek volna, és zűrzavar támad. A Holokausztról ilyen megvilágításban még nem készült eddig film, de valószínű, hogy az emberiség most érett meg arra, közel 70 évvel a rettenetes második világháború után, hogy az ellenségben is meglássa az embert.

1958-at írunk, a 15 éves Michael Berg (David Kross) az iskolából tart hazafelé, mikor rosszul lesz, és leül egy kapualjban. Hanna (Kate Winslet) épp akkor ér haza, és segít a fiúnak, hogy jobban legyen, majd hazakíséri. Michael több hét lábadozás után felmegy Hannához, hogy megköszönje a segítséget, de mikor a nő elvonul, hogy átöltözzön, a fiú meglesi. Mikor lebukik, elrohan, de a látvány beleivódik az összes gondolatába, és újra elmegy a nőhöz. Hanna jóval idősebb Michael-nál, de ez nem szab gátat a kettőjük közt kialakuló szexuális viszonynak. Michael felfedezi a női test szépségét, és életében először szerelmes lesz. Hanna minden egyes alkalommal, mikor találkoznak, megkéri a fiút, hogy olvasson fel neki, aki számtalan kötelező irodalommal kápráztatja el a nőt, köztük A kutyás hölggyel is , mely későbbiekben meghatározó jelképe lesz kapcsolatuknak. Mikor egy alkalommal Michael ismét felmegy Hannahoz, a nő beleköt, és furán viselkedik, Michael - szerelmes kamasz lévén- nem tudja ezt mire vélni, kiengeszteli szerelmét, és szeretkeznek. Aztán Michael elmegy, hogy az osztálytársaival megünnepelje a szülinapját, de rossz előérzete támad, és visszarohan Hanna lakására, ami üresen tátong, sehol egy ruha-cipő, vagy személyes holmi. Michael összetörik és zárkózottan próbálja feldolgozni első szerelmi csalódását. 

Felveszik a jogi karra, ahol az első gyakorlati előadásukon részt kell venniük egy tárgyaláson. Michael nem hisz a szemének, elfehéredik, mikor a vádlottak padján meglátja szerelmét, akit azzal vádolnak, hogy belépett az SS-be, és aktívan részt vett a Holokausztban, mint őr. Michael a tanúvallomásokat hallgatva teljesen összezavarodik, nem tudja összeegyeztetni a szeretett nőt a gyilkossal. Eszébe jutnak az együtt töltött idők, mikor Hannával volt, és érezte, hogy a nő, akármilyen merev és távolságtartó volt vele, attól még szerette és a fiú karjai közt gyámoltalanná és érzékennyé vált. Michael elutazik Auschwitz-ba, hogy megpróbálja megérteni, hogyan volt képes a szerelme elkövetni, az egész világon elítélt szörnyűségeket. A tárgyaláson Hanna magára vállalja a jelentések megírását, ami terhelő bizonyíték ránézve, de Michaelban összeáll a kép, és rájön, hogy Hanna analfabéta, sem írni  sem olvasni nem tud, mégsem deríthetnek erre fényt, mert akkor kiderülne korábbi viszonyuk és Hanna annyira szégyenli írástudatlanságát, hogy inkább hazudik, mintsem lerántsa a leplet gyengeségéről.

Mikor elérkezik az ítélethirdetés, a tárgyalóteremben mindenki elégedett, csak két ember szíve törik össze, mikor Hannát életfogytiglanira ítélik. Ahogy kimondja a bíró az ítéletet, Hanna felpillant az erkélyen ülő, megrendült fiúra, akinek potyognak a könnyei. Pár nap múlva Michael elindul meglátogatni Hannát, de képtelen átlépni az épület ajtaját, és visszafordul. Amit még egy felnőtt ember sem tud könnyen megemészteni, azt a  fiú képtelen feldolgozni és ez az abszurd helyzet rányomja a bélyeget egész életére.

A felnőtt Michael (Ralph Fiennes) megtört, zárkózott, elvált apa, aki magányosan éli mindennapjai. 

Ralph Fiennes

Egy nap, mikor a könyveit pakolgatja, képtelen Hanna emlékétől szabadulni és úgy dönt magnóra véve, felolvas egykori szerelmének ismét és egy lejátszóval elküldi a "hangoskönyveket" a börtönbe. A kazetták folyamatosan érkeznek Hannának, aki boldogan hallgatja a fiú-férfi hangját és a történeteket újra. 

Jó pár évvel később Hanna minden bátorságát összeszedve bemerészkedik a börtön könyvtárába, és rettegve, de izgalommal telve kikölcsönzi A kutyás hölgyet. Leül az asztalhoz, kinyitja a könyvet és elindítja a magnót. Megszámolja az első mondatban szereplő szavakat és így írva is meglátja az addig csak hallgatott szavakat. Lassan megtanul írni és küld egy rövid levelet Michaelnak, melyben megkéri a "fiúcskát" hogy legközelebb romantikus könyveket olvasson fel neki. Az addig plátóinak hitt kapcsolat Michael számára kézzelfoghatóvá válik Hanna levele által. Michaelt 35 év után felhívjak a börtönből, hogy Hannát szabadlábra helyezik, és mivel ő az egyetlen kapocs a külvilággal, segítenie kell, hogy Hanna be tudjon illeszkedni a társadalomba újra.

Ahogy közel 40 év után ismét találkoznak, szemükben ugyanaz a szerelem és kötődés tükröződik, mely sosem bontakozhatott ki igazán. Michael megkérdezi tőle, tisztában van-e azzal, mit követett el? A némaság kézzel fogható..
Megbeszélik, hogy jövő héten eljön érte Michael, de egy hét múlva, mikor beérkezik a börtönbe, a börtöntiszt közli vele, hogy Hanna öngyilkos lett és Michaelra bízta a félretett vagyonát, melyet az egyik áldozat lányának szánt. 
Michael sosem tudott szabadulni Hanna keresztjétől, hiszen egy olyan nőt szeretett egész életében, aki több száz ember haláláért volt felelős. Márpedig tudjuk jól, a szerelem nem válogat, nem mi magunk választjuk ki, hogy kibe leszünk szerelmesek, nem mellesleg az első szerelem mindenki életében komoly tényező. Tegyük a szívünket a kezünkre, ha csak nem valami tragédiával végződött, az első szerelmünk mindig is a lelkünkben lesz.
És hogy mi a konklúzió e film láttán? Körülbelül én is annyira vagyok megzavarodva, mint a fiatal Michael, aki nem tudja hova tenni ezt az egészet, hiszen az egyik oldalon ott van az a sok szörnyűség, amit emberek százai-ezrei elkövettek a második világháborúban, de a másik oldalon ott van ember - akit ugyanúgy anya szült, aki szerelemes tud lenni, sírni és kacagni. Természetesen én is úgy vélem, hogyha valaki bűnt követ el, akkor azért bűnhődjék meg, de szánalom új érzésként keritett hatalmába.
Mi emberek mindig ott rontjuk el az előítéleteinkkel a dolgot, hogy nem nézünk a dolgok mögé, nem próbáljuk meg megérteni ki mit miért csinál? És ha valaki rám szeretné vetni a követ, hogy a "tettesekkel szimpatizálok", bátran tegye, mert én itt most csakis az embert nézem, aki bűnös, és bűnhődött érte, de a másik fele szerelmes volt. Az ilyen tetteket sosem fogom megérteni, de Hanna Smitz lelkébe belepillanthattam egy kicsit, aki szeretett egy fiúcskát, szembe mert nézni saját félelmével és 50 évesen megtanult irni-olvasni, és élete utolsó hetében talán felfogta, hogy anno rosszul döntött és a halált választotta az élet helyett..