A remény rabjai

Morgan Freeman és Tim Robbins

Egyszer megéreztem a reménytelenség szelét, és annyira megijedtem tőle, hogy ezerrel elkezdtem kapálózni ellene. Nem tudom, hogyan jutottam el oda, valószínűleg észrevétlenül, egyik napról a másikra, de egy nap arra eszméltem, hogy fogalmam sincs mit csinálok és miért. Igazából csak rutin szerűen felkeltem, elmentem dolgozni, munka után hazajöttem, tévéztem, és lefeküdtem aludni. Másnap pontosan ugyanez történt, ami hetekig-talán hónapokig is eltartott, mire feleszméltem a kábultságból és rájöttem, hogy itt és most, vagy teszek valamit, és akkor egy halvány esélyt adok egy boldogabb életre, vagy nem csinálok semmit, és akkor annyira boldogtalan leszek, hogy magam ellen fordulok. Szörnyű volt.
Az a végét jelenti mindennek, ha az emberben már egy fikarcnyi remény sincs.
A remény rabjai -kivételesen- tényleg jó címet kapott (ez nem mindig sikerül a fordítóknak). Egy olyan történetet formáz meg a film, mely mindannyiunknak példa értékű.
1946-ban Andyt (Tim Robbins), a kiváló bankárt letartóztatják a felesége és annak szeretője meggyilkolásáért. A gond csak az, hogy nem Andy tette. Életfogytiglani börtönbüntetést kap, melyet a Maine állambeli büntetés-végrehajtó intézetben kell letöltenie gyilkosok, és kegyetlen bűnözők között. Mégis talál egy társat Ellist (Morgan Freeman), akivel hamar összebarátkoznak. Andy, mivel bankár volt, a börtönben is lehetőséget kap arra, hogy a börtönőröknek segítséget és tanácsot adjon pénzügyekben. Mivel jól csinálja, így kivívja a börtönigazgató figyelmét, aki felveszi magához, és Andyvel csináltatja meg a sikkasztásait, és a pénze tisztára mosását. Mivel Andy a legműveltebb a rabok között, megkapja a könyvtár vezetését is, melyet hamar felvirágoztat. Segit leérettségizni a raboknak, és ez által úgy él ott bent, mintha maga választotta volna ezt az életet. Olyan belső erő sugárzik belőle, ami a többi rabot is magával ragadja. Mikor már lehúzott több, mint tíz évet, odakerül hozzájuk egy fiatal srác, akit lopásért már többször is lecsuktak. Kiderül, hogy ez a srác egyszer egy cellában volt  Andy feleségének tényleges gyilkosával, aki nagy bőszen mesélte el a fiúnak, hogy hogyan úszta meg ezt a kettős gyilkosságot. Andy azt gondolván, hogy az igazgató bizalmasa, azonnal rohan és szól neki, hogy megvan a bizonyíték az ő ártatlanságára, de az igazgató, mivel sarokba van szorítva, kénytelen kimutatni a foga fehérjét, és mivel Andy ki van borulva, 1 hónap magánzárkára ítéli, hogy verje ki a fejéből a szabadulást. Az alatt az 1 hónap alatt az igazgató titokban kivégezteti a fiatal fiút, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy Andy évek óta ártatlanul ül, hogy az igazgató seftes ügyleteket bonyolít, és a börtönőrök állatként (vagy még úgy se) bánnak a rabokkal.
Amikor Andy végre kijöhet a magánzárkából (ami egy másfélszer másfél méteres szurok sötét lyuk), mindenki azt gondolja, hogy végképp megtörik, és "végre" feladja a reményt, hogy valaha szabad lesz. Ellis már rég felhagyott azzal, hogy valaha is kijut innen, és Andy reménykedése teljesen összezavarja. Szerinte a börtönben a remény a rabok ellensége, tönkre teszi őket lelkileg és nem tudják "normálisan" élni a mindennapjaikat. Andy mégis megígérteti Ellissel, hogyha egyszer kijut innen, akkor elmegy egy megadott kaszálóhoz, ahol áll egy hatalmas fa, melynek tövébe rejtve várni fogja valami. Ellis nem érti, de megígéri Andynek.
Andy aznap éjjel egy évek alatt, fantasztikusan kitervelt manőverrel megszökik. 19 évet töltött le az intézetben, és a 19 év alatt egy hatalmas lyukat ásott a föld alatt , melynek hordalékát minden nap a zsebébe hozta ki és szórta szét az udvaron, a szobájában lévő lyukat pedig egy hatalmas Marilyn Monroe poszterrel takart el. Amikor el kezdte könyvelni az igazgató pénzügyeit, az elejétől kezdve kettős könyvelést csinált, és amikor megszökött, feladta a rendőrségnek a bizonyítékokat. De nem csak ezt oldotta meg, hanem ahhoz, hogy az igazgató pénzét tisztára mossa, létrehoztak egy fantom nevet, amit ő a szökése után felvett, az illető nevére könyvelt rengeteg pénzzel egyetemben. Csodálatos terv! Az ilyenek előtt mindig leemelem a kalapom, mert ez nem csak arra utal, hogy Andy okos volt, hanem kitartó is egyben, ami valljuk be nagyon nehéz 19 éven keresztül...És persze boldoggá tesz a tudat, hogy a rosszak végül pórul járnak.
Az már csak egy bónusz ráadás, hogy Andynek annyi jutott a reményből, hogy mégiscsak sikerült adnia belőle Ellisnek, aki a szabadulása után az alatt a bizonyos fa alatt megtalálta az útiköltséget, ami Andyhez vezette.
Az én hitem, mint ahogy Andyé is, a remény, hogy lehetek boldog, egészséges, diplomás, anyuka, sikeres, csinos, jómódú és még sorolhatnám. Ha valaki azt mondja nekem, hogy álmodozó vagyok, és az élet nem ilyen szép, én erre azt mondom, hogy az élet olyan szép, amilyenné tesszük. És én hinni akarom, hogy vannak még emberek, aki szintén mernek hinni a jóban, abban, hogyha tesznek a boldogságukért, akkor lehetnek boldogok.
Anno megtettem az első lépést afelé, hogy boldogabb legyek, aztán a másodikat, amit azóta sok ezer követett, és azóta is áldom az eget, hogy volt bennem, annyi remény, hogy a nehezebb utat válasszam, mert azóta a reménytelenség messziről elkerül...