Ezt az oldalt azoknak ajánlom a figyelmébe, akik hálát mondtak a Lumiéré fivéreknek,
amiért nagyban hozzájárultak
a filmfelvevőgép feltalálásához,és ezáltal egy olyan világot adtak nekünk,
ami azelőtt nem is létezett...

2010. augusztus 24., kedd

Nem kellesz eléggé (He's Just Not That Into You)



Elnézést kérek minden kedves olvasótól, de "írói válságban" szenvedtem :)
Rengeteg filmet szeretek, amikről írni szeretnék, de valahogy nem jött az ihlet. Aztán egy élethelyzetről eszembe jutott ez a film. A Viharsziget után úgy gondoltam, itt az ideje a lazításnak.
   A Nem kellesz eléggé című film felépítését az Igazából szerelemhez tudnám hasonlítani. Itt is inkább az a felállás, hogy nincs konkrét két főszereplő, akik körül zajlanak az események, hanem több mellékszereplőn keresztül kapjuk meg a film mondanivalóját. És ez azért is jó, mert nagyon sokféle szemszögből láthatjuk a témát. Ami itt nem más mint a szerelem másik oldala, amikor tetszünk valakinek, de annyira nem, hogy felvállaljon, vagy visszahívjon, vagy hogy megkérje a kezünket. Alapigazságokat boncol ez a film humorosan, nyíltan és őszintén. És arra is megkapjuk ismét a választ, hogy miért nem beszélünk egy nyelvet: férfi és nő. Két külön világ, szöges ellentétben egymás gondolkozásával. Ha nyitottak vagyunk, ebből a filmből szintén rengeteget lehet tanulni. Például azt, hogy egy pasi hogyan viselkedik, ha csak egy numerát akar, és hogyan, ha szerelmes, vagy hogy egy nő mire képes, ha megtetszik neki valaki (például a telefonja hozzánő a kezéhez). Én azt gondolom, hogyha megértjük a másik nemet, akkor sokkal könnyebb lesz az életünk. Mert valljuk be, mi nők, mindig azt várjuk, hogy egy pasi úgy gondolkodjon, mint mi, és belelásson a fejünkbe. Mi miért nem vagyunk képesek a ő fejükkel gondolkodni? Lazán hozzáállni egy bimbózó találkozáshoz? Mert már az első egymással váltott mondatok után azt várjuk, hogy minden úgy menjen, ahogy azt  a mi fantáziadús fejünkben megálmodtuk. De az élet, az igazi élet milliószor bizonyította már nekünk, hogy ez nem így működik. Tehát a gond azzal van, ahogy állunk a kapcsolatokhoz, vagy egyáltalán a másik nemhez. Szerintem megkaphatjuk a figyelmet, a romantikát, bármit, amit szeretnénk, a megfelelő embertől. Mint ahogy nem várhatjuk el egy erkölcsös nőtől, hogy laza legyen, és egy zárkózott férfitól, hogy nyitott legyen, mert nem lesznek azok. Sokat vitatott Csernus Imre is ezt próbálja átadni az embereknek, hogy ne menjenek bele egy olyan kapcsolatba, ahol nem akarják meglátni a másik igazi énjét, mert amikor szerelembe esünk, minden elfelejtünk, még azt is, hogy egy óvodás felfogású pasival járunk, és csak később esik le a lepel, hogy ez a férfi nem is férfi, hanem egy anyám asszony katonája..
  Elég nehéz női szemmel a pasik oldalát bemutatni, vagy inkább lehetetlen, mert nő vagyok, de megpróbálom megérteni őket, és ezáltal sokkal közelebb kerülhetek hozzájuk. Szerintem mindannyian estünk már bele abba a hibába, hogy randiztunk, vagy véletlenül összefutottunk egy sráccal, megtörtént a telefonszám csere, de azután nem történt semmi. Gigi (Ginnifer Goodwin) is ebbe a hibába esik számtalanszor, és nem érti, hogy mi a gond vele. Aztán megismerkedik Alex-el, akitől nem akar semmit. Összebarátkoznak, és a srác nyíltan és őszintén segít neki a párválasztásban, és felnyitja Gigi szemét, hogy amikor egy pasi azzal jön a másik randin, hogy fél évre el kell utaznia a világ másik végére, akkor férfi nyelvre lefordítva: Nem kellünk neki eléggé! Gigi csak az egyik szemszögből bemutatott szál a filmben arról, hogy mikor és miért nem kellünk eléggé. Számos példa mutatja meg, hogy észrevehettük volna a jeleket, de nem akartuk. Az egészben az a legszebb, ha ezeket a tüneteket képesek vagyunk felismerni, és adott esetben nem jegygyűrűt várni, vagy egy repülőjegyet, hogy "gyere velem te is". Mert ha nem nyitjuk ki a szemünket, akkor örök kudarcokra ítéljük magunkat. Az én véleményem szerint kellenek a kudarcok, hogy megerősödjünk, és tanuljunk belőlük, de nem folyamatosan. Ha azt vesszük észre, hogy 10 kapcsolatból 11 végződött ugyanúgy, akkor ott nem a pasik rontottak el valamit, hanem mi nem vettük észre a jeleket. De az, hogy konkrétan mi az, amiben változtatnunk kell, azt csak saját magunk fejthetjük meg, senki más. Viszont, -mint már korábban írtam- a tükörbe nézés az egyik legnehezebb dolog a világon..De ha sikerül, akkor a sorstól meg fogjuk kapni azt a bizonyos repülőjegyet...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia! Tetszik amit írtál a filmről. Nem láttam még, de szívesen megnézném. A minap hallottam egy beszélgetést a rádióban ebben a témában egy pszichológussal. Mi nők ott rontjuk el, hogy rögtön az első találkozáskor már azon gondolkodunk, hogy az illető pasi megfelel-e a 29 pontos listánknak, ami a fejünkben van és a vezetéknevéhez próbáljuk a leendő gyermekünk nevét. Holott elég lenne egy 5 pontos lista az alapvető emberi tulajdonságokkal, mint például a becsület, igazmondás stb. aminek meg kell hogy legyen benne. Aztán majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok, hátha kialakul a szimpátia ha elsőre nincs is. Ha meg nem tovább kell lépni.

Unknown írta...

Te aztán gyors vagy! Még alig beszéltünk a filmről és már kész is a leírás! Érdekes lehet, meg fogom nézni.És ha tényleg az kapom tőle, amit várok, ajánlani fogom nőtársaimnak is!

Névtelen írta...

Kedves Andi!

A filmet nem láttam még, de az írásod alapján kedvet kaptam, hogy megnézzem.
Nagyon igaz, amit írtál a nő-férfi kapcsolatról, meg a tükörbe nézésről. Legtöbbször valóban mi nők akadályozzuk meg a kapcsolat kialakulását az erősen eltúlzott elvárásainkkal és a tévesen értelmezett jelzések miatt. Fontos, hogy kellő időt szánjunk a másik ember értékeinek megismerésére és ne a külső csillogás, szép szavak hatására kezdjük el tervezgetni a következő 10 évet az első randi után. Azt is tudomásul kell venni, ha "nem jön össze". Ha ez sokszor megtörténik, akkor érdemes a tükröt használni. Nem könnyű őszintén szembenézni önmagunkkal, de nagyon hasznos, mert ha megtalálod hol a hiba, akkor azon változtatni is tudsz, és máris van esélyed a boldogságra.