A kísérlet

Kezdeném azzal, hogy e film egyik főszereplője Forest Whitaker, aki nem sok kimagasló filmben szerepelt, de mégis nagyon szeretem, mert olyan szélsőséges szerepeket képes eljátszani, mint egy kegyetlen gyilkos, vagy akár egy ártatlan nagy barna medve. Sajnos, örökletes betegség a bal szemének állása, és ezért bármelyik filmje első képkockáiban elkezdjük őt sajnálni ezért, aztán 5 perc múlva már eszünkben sincs, mert olyan szinten lenyűgöz a kisugárzása és a játéka. Lábjegyzetként leírom, hogy Whitaker igen színes életet él már fiatal kora óta: ha nem állt volna színésznek, akkor kimagasló tenor énekes lett volna, mert több, mint öt évig tanult operát a második diplomája megszerzése alatt. Emellett különleges tehetsége volt a focihoz is, de sajnos lesérült a térde egy alkalommal, így felhagyott vele. Nem mellesleg fekete öves karatés, és vegetáriánus True nevű lányával együtt.
Röviden ennyit Whitakerről, mert meg kell említenem a film másik főszereplőjét, Adrian Brody-t, aki szintén kimagaslót nyújt ebben a filmben. Sokan a Zongorista című filmből ismerhetjük, ahol egy zsidó zongoraművészt alakít, nem kímélve magát, az amúgy sem vastag Brody 15 kilót fogyott e film kedvéért.
De térjünk vissza A kísérlet című filmhez, amit a Szökés című sorozat rendezője Paul Scheuring készített, és csakis DVD változatban jelent meg, a mozikban nem is játszották, pedig rengeteg filmet lepipált volna a filmvásznon.
A történet alapját egy igazi börtönkísérlet adja, melyet 1971-ben végeztek a Stanford-i Egyetemen Philip Zimbardo vezetésével. A kísérlet lényege az volt, hogy kiválasztottak 20 önkéntest, akik véletlenszerűen vagy rabok, vagy őrök lettek.
A film elején a válogatáson találkozik Travis (Adrian Brody) és Barris (Forest Whitaker), akik első ránézésre nyugodt, békeszerető emberek, és jót is beszélgetnek egymással. Travis hisz a megbocsájtásban és a magasröptű filozófiákban, ezért is nagy álma, hogy Indiába utazzon újdonsült barátnőjével, de ahhoz nem kevés pénz kell. Így úgy dönt, hogy jelentkezik erre a kísérletre, ami 14 napig fog tartani és napi 1000 dollárt fizetnek. Barris 42 éves, de még most is az anyjával él, aki a mai napig terrorizálja őt, ezért is "menekül" ebbe a kísérletbe. Első nap leviszik a rabokat egy börtönnek kialakított alagsorba, ami teljes mértékben fel van kamerázva és elmondják a feltételeket, melyek lényege öt szabály, amit ha nem tartanak be, véget vetnek a feladatnak, és senki nem kap pénzt. Az 5 szabály tartalmazza, hogy erőszakot nem alkalmazhatnak, a raboknak mindent meg kell enniük, a rabok nem szólalhatnak meg, csak ha szólítják őket, ha valaki megsérti a szabályokat, az őröknek meg kell regulázni a vétkes rabot.
A kísérlet első 24 órája viszonylag nyugodtan telik, és a rabok-őrök lazán viselkednek egymással. Travis végül rab lett, Barris pedig őr. A második napon kosárlabdáznak a rabok az őrök felügyelete alatt, és egy véletlen elrepült labda eltalálja az egyik őrt, akinek elered az orra vére. Itt valami eltörik, és az őrök nem jópofiznak többé. Szépen-lassan, óráról órára kialakul, hogy ki a vezérbika az őrök és rabok között is. Barris az őrök között hamar átveszi az irányítást, és érdekes módon rajzolódik ki a jellemében az anyjától hallott megalázás élvezete, egy visszafogott, kedves és nem mellesleg hívő emberből elég hamar válik kegyetlen kiképzőtisztté. Travis képtelen elviselni az igazságtalanságot és kegyetlenséget, így hamar a védtelenek, és megalázottak védelmébe siet, aminek az lesz a következménye, hogy felhívja magára Barris figyelmét, aki kihívásnak tekinti Travis viselkedését, és egyre jobban megalázza: először "csak" kikötözteti a többi őrrel egy székhez, és tar kopaszra vágja a haját, majd felrúgja székestől együtt, és rávizel, amihez vígan csatlakozik egy pár betintázott őr. Hamar kiderül, hogy az őrök között sem mindenki élvezi az elvetemült cselekedeteket, vannak akik viszont nagyon is. Ahogy telnek a napok, egyre több rab meghunyászkodik, egyre több őr kezdi élvezni a kegyetlenkedést, és már egyik jelentkező sem emlékszik arra, hogy kik ők valójában, és mit keresnek itt. A túlélés, vagy az elnyomás hajtja őket. Az egyik őr, erős ferde hajlammal megáldva meg akarja erőszakolni az egyik rabot, de nem sikerül. Az őrök, hogy visszafogják a rabokat, különválasztják őket, és Travist bezárják egy csőbe. Travis felfedezi, hogy a csőben is van kamera, így hamar rájön, hogy a kísérlet vezetői nagyon is fel voltak készülve az erőszakra, és nem fogják leállítani a kísérletet, hiszen nem egy rabot vertek meg az őrök, és még mindig folyik a teszt. Travisnek sikerül kiszabadulnia csőből a kísérlet hatodik napján, és talán éppen jókor, mert a homoszexuális hajlamú őr megint elkapta a kispécizett rabot, és ismét megpróbálkozik annak megerőszakolásával. Travis hamar kiüti, majd a rabbal együtt "kivonják a forgalomból" az őrt. Innentől felpörögnek az események, mert Travis elkezdi kiszabadítani a rabokat, akik olyan szinten vannak felbőszülve, hogy az őrök menekülőre fogják, és már nem számít semmi szabály, vagy hogy vége lesz a kísérletnek, a rabok rárontanak az őrökre, és a 6 nap alatt az összes megaláztatás által felgyülemlett feszültséget, és gyűlöletet kiadják magukból, mire végre nagy nehezen megszólal a sziréna és a kísérletnék hivatalosan is vége szakad. Ahogy kiengedik az alanyokat a napfényre, hirtelen mindenki ráeszmél, hogy hogyan fajulhatott élet-halál harccá 6 nap alatt egy "játék". Barris a 42 év megalázottság után végre valakinek érezte magát őrként, akinek van hatalma, és rettentő csalódott, hogy véget ért a börtönlét. Forest Whitaker arcán leírhatatlan a változás a film utolsó képkockáiban, már csak ezért is érdemes megnézni a filmet.
És a konklúzióról sem feledkezzünk meg: Travis életfelfogásában egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy az emberiség áll az evolúció csúcsán, és nagyban különbözik az állatoktól. Az egyik "cellatársa" a hatodik nap után megkérdezi tőle, hogy most is így gondolja-e? Travis annyit felel, hogy igen, mert az ember tehet valamit, változtathat valamit, míg az állatokat az ösztönük hajtja.
Néha azt gondolom, hogy az állatok nem tudnak úgy viselkedni, mint egyes emberek, például amikor azt hallom a híradóban, hogy az édesapa lelőtte a feleségét, majd végzett magával, és mindezt végighallgatta a 17 éves fiúk. Majd, amikor a tragédia után a fiút rokonok magukhoz veszik, valakik kipakolják a házukat tévéstől, számítógépestől, mindenestől. Hát milyen ember az ilyen, hogy már az sem szent neki, hogy egy tragédiát átélt, egyedül maradt, adósságokat örökölt fiút rabol ki?? Na, ilyenkor gondolom azt, hogy az állatok "szimplán" megeszik, vagy megölik a gyengébb társaikat, de megalázni, szégyenbe hozni, bűnözővé tenni egymást nem fogják tudni tenni soha! Hála a Jóistennek!
Végszóként Zimbardó jelentésének egy részét olvashatjátok az 1971-es kísérletet követően:
„Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban »rabbá« vagy »börtönőrré« vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (»őrök«) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (»foglyok«) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.”