Szerelem és más drogok

Húú, jó kis képet találtam ehhez a blog bejegyzésemhez. Na de vegyük komolyan a filmet. Anne Hathaway-t már elsőre megkedveltem, amikor még csak felbukkanóban volt egy-egy filmben. Annak ellenére, hogy kifejezetten a természetes szépségek kategóriájába tartozik, van benne valami egyediség, és természetesség, akár a szomszédban is lakhatna. Már akkor is feltűnt a kisugárzásából, hogy nem fog elveszni a Hollywood-i süllyesztőben, mert komoly szerepekre született. Jake Gyllenhaal pedig már számtalanszor bizonyított a filmvásznon, hogy nem egy beskatulyázható szépfiú. Pont ettől olvadnak tőle a csajok. Edward Zwick, a film rendezője, már számos sikeres filmet rendezett. Nevéhez fűződik a Szenvedélyek viharában Brad Pitt-el a főszerepben, a Véres gyémánt Leonardo DiCaprio fantasztikus alakításával, a Traffic és még sorolhatnám. Pont ezért a sokszínűségéért nem lehet beskatulyázni a rendezőt sem, és ez érezhető a Szerelem és más drogok című filmen is. Nem egyszerűen romantikus vígjáték, és nem is kifejezetten filmdráma, és nem csak egy egyszerű képet mutat az amerikai kaotikus gyógyszeripar ábrázolásáról. Ebben a filmben benne van mind a három műfaj.

A mai világban egy egyoldalúan elkészített filmet már szóra sem méltatnak, muszáj, hogy valami pluszt adjon, vagy a történetben, vagy az ábrázolásban. Ez a film megosztotta a kritikusokat is. Sokaknak tetszett, amiért meg van tűzdelve számos pikáns szexjelenettel, és azért is, mert bepillantást enged a gyógyszergyártó cégek nyereséghajhászásába. Viszont sokan támadták, mivel a film eleje nagyon pörgős, nem jó a kezdése, ezt én is bevallom. Amikor elkezdek olvasni egy könyvet, már az első sorok-oldalak után tudni fogom, hogy tetszik-e, ugyanígy vagyok a filmekkel. Fontos a kezdet, mert az mutatja meg a film alaptörténetét, hogy hol kezdődött minden.

Jamie (Jake Gyllenhaal) jó nevű, gazdag családból jött, ahol a sikeresség elvárt. Ő valahogy mégis kilóg a sorból. Kilép az orvosi egyetemről, és inkább elmegy egy kisvárosba, ahol gyógyszerkereskedésbe kezd. A kezdeti nehézségek után, hamar rákap az eladás izére, hiszen elég meghódítania a csinos kórházi recepciós lányokat, hogy bejusson egy-egy orvoshoz. Mivel Jamie imádja a könnyű kalandokat, lubickol a munkájában. Aztán egyszer találkozik Maggie-vel, aki szintén kapható a könnyű szexre, valahogy mégis különbözik a többi lánytól. Nem akar komoly kapcsolatot, míg a többi lány azt gondolja, ha lefekszik Jamie-vel, közelebb kerülhet hozzá. Maggie szabadszellemű, öntörvényű, és eléggé szókimondó, ami Jamie-t rendre a lány ágyába csalja vissza. Mikor kapcsolatuk kezd komollyá válni Maggie visszahátrál, de Jamie nem hagyja annyiban. A cége kikísérletezi a Viagrát, amit Jamie is árulni kezd, és egy csapásra befut. Mikor egy alkalommal Jamie-t konferenciára hívják egy másik városba, a lány is elkíséri. Míg Maggie fiút várja, meglát egy plakátot a szemközti épületen, ahol szintén konferenciát tartanak. Olyan emberek mesélik el a történeteiket, akik a Parkinson kór valamelyik stádiumában vannak. Maggie végre nem érzi magát egyedül, mert nála is hosszú évek vizsgálatai bebizonyították, hogy szintén Parkinson kóros. Jamie átmegy hozzá erre a gyűlésre, és ott szóba elegyedik a bárpultnál egy férfival, akinek a felesége szenved Parkinson kórban már több tíz éve. Jamie megkéri, adjon valami jó tanácsot, hogyan tudna segiteni Maggie-nek. A férfi azt mondja neki: "Ha hazaértek, csomagolj össze és menekülj el, amíg nem késő, mert a Parkinson kór pont azt öli meg a szerelmedben, amit a legjobban szeretsz benne. Leépiti az agyát, míg egyszer csak azon kapod magad, hogy a szaros pelenkákat cseréled rajta!" Jamie-t ez teljesen lesokkolja - nem csoda - és érzi, hogy elbizonytalanodik és elkezdi Maggie-t mindenféle vizsgálatra és kezelésre küldeni, amikor egyszer csak Maggie ezt megelégeli, és azt mondja: "ELÉG! Élni szeretném az életemet, és nem beleőrűlni a gyógykezelésekbe!" A lány tudja, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, de Jamie képtelen ezzel szembenézni.

Szakítanak. Jamie megkapja Chicagót, hogy az ottani kórházakat és orvosokat hódítsa meg a Viagra forgalmazásával. Mikor az elköltözés papírdobozai közt megtalálja a videokamerát, amit előszeretettel használtak Maggie-vel, belenéz. A lány az ágyban, az egyik együttlétük után elmondja, hogy milyen boldog, és tudja, hogy ezekért, a percekért érdemes élnie, még akkor is, ha ez lenne az utolsó. Jamie megkeresi Maggie-t, és persze kibékülnek. A film vége, mondhatjuk Happy end, de ha belegondolunk, hogy Maggie-nek miket kell majd megélnie, és Jamie mit vállalt magára, akkor mégiscsak keserédes lesz a szánk ize.

Az a baj, hogy annyi szerelmes limonádé készült az elmúlt 20-30 évben, hogy már csak legyintünk rá: "Ez is csak egy egy csöpögős, nyálas, sírós film!" Pedig hölgyeim és uraim, az élet erről szól, a szerelemről. Mindenki keresi, hajszolja, élvezi, vagy szenved tőle, de nincs olyan ember a földön, akinek ne lenne fontos az életében..