Ezt az oldalt azoknak ajánlom a figyelmébe, akik hálát mondtak a Lumiéré fivéreknek,
amiért nagyban hozzájárultak
a filmfelvevőgép feltalálásához,és ezáltal egy olyan világot adtak nekünk,
ami azelőtt nem is létezett...

2011. április 12., kedd

Őrült szív

Barbara Streisand & Jeff Bridges
Jeff Bridges számomra mindig is a megnyugtató színészek kategóriájába tartozott. Valószínűleg az első  vele készült film, amit láttam, volt a meghatározó benyomásom. A Tükröm, tükröm-ben Barbara Streisanddal nyűgözött le. Van benne egy nagy adag sárm, és mégsem kelti a nagy macsó hatását, hanem olyan embernek tűnik, akire bármikor számíthatunk. A kamera nem hazudik - mondják, és ebben tényleg lehet valami, mert Jeff Bridges 1975 óta házas, párjával azóta is együtt van, és született 3 lányuk. Róla nem olvasunk a bulvárlapok hasábjain, hogy milyen kilengései vannak, maximum a sikereiről. Ráadásul Jeff annyira normális és emberi, hogy a szinészet mellett régóta fotózik, zenél és 1983-ban alapitott egy End Hunger hálózatot, mely az amerikai éhező gyerekek megsegítésére jött létre.( www.endhunger.com )
Az Őrült szív már a címében is megfogott, hiszen mindig is bírtam az "őrülteket", akik eltérnek a hagyományostól, és mernek újak, mások lenni, mert bizony ehhez nagy bátorság kell. A rendező Scott Cooper, aki színészként és producerként már bizonyított, de ez volt az első rendezése, és nagyon jól sikerült, úgyhogy még biztos hallunk róla.
A történet főszereplője Bad Blake (Jeff Bridges), aki egy lecsúszott country énekes. Lepukkant kocsmákban lép fel, koszos motelekben alszik, dohányzik, iszik olyannyira, hogy képes az utolsó pénzét is inkább piára költeni, mint bármi másra. Régen befutott zenész volt, és egy fiatal sráccal Tonyval (Colin Farrell) lépett fel, akit ő tanított meg zenélni, de a srác egy Bad által irt dallal befutott, és szóló karrierbe kezdett.
Egy alkalommal az egyik bárban, ahol fellép, megismerkedik egy fiatal és vonzó
Jeff Bridges & Maggie Gyllenhaal
újságírónővel Jeannal (Maggie Gyllenhaal), aki interjút szeretne vele készíteni. A riport szerkesztése közben, egymásba bonyolódnak, de ez a viszony Badnek mégis más, mint az eddigi egy éjszakás kalandjai, mert érzi, hogy Jean nem a lecsúszott country zenészt látja benne, hanem az embert. Bad két fellépés közt meglátogatja Jeant, aki egyedül neveli kisfiát, de az odafelé vezető úton autóbalesetet szenved, és összetöri magát. A lány befogadja és ápolja, amíg Bad törött lába meg nem gyógyul. Sajnos az együtt éléssel Jean egyre jobban látja, hogy Bad mennyire szenvedélybeteg, ami megnehezíti a mindennapjaikat. Egy alkalommal a zenészre bízza fiát, akik a városi forgatagban betérnek egy bárba, mert Badnek muszáj innia egyet. A kisfiú egy szempillantás alatt eltűnik, és csak órákkal később a rendőrség találja meg. Jeanben elszakad a cérna, és otthagyja Bad-et, akinek nemcsak egy szakítással, és egy elveszett eséllyel, de a büszkeségével is meg kell küzdjön, mert felkeresi a régi fiatal társa Tony, hogy az egyik nagy koncertjén Bad legyen a előzenekar. Bad úgy kiüti magát, hogy érzi, ez így nem mehet tovább, és felhívja a barátját, hogy segítsen neki a leszokásban. Bevonul el elvonóra, és 1 hónap múlva, kijőve a rehabilitációról, megpróbál új életet kezdeni. Anyagilag totál le van égve, úgyhogy kénytelen nyelni egyet és bevállalni a koncertet. 

Tony nagyon boldog, és a koncert olyan jól sikerül, hogy felkéri Badet a további együttműködésre. Egy alkalommal felkeresi Jeant, és a bocsánatáért esedezik, de a lány képtelen megbocsájtani, mert a gyerekénél nincs nála fontosabb, és nem bízik Badben, pedig szereti.
Bad nem adja fel, és nem csúszik vissza, Tonyval koncertezik és rengeteg pénzt keres. Az egyik koncertjének végén összefut Jeannel, aki időközben megházasodott, és neki ad egy borítékot, tele pénzzel, hogy ha nagykorú lesz a fia, adja neki.
Ha úgy vesszük, a film nem happy end, mert nem maradt együtt a lánnyal, de ha másképp nézzük, akkor viszont sikerült letennie az alkoholt, és nem szokott vissza.
Jeff Bridges 60 évesen forgatta ezt a filmet, és még mindig olyan vonzó, hogy bármelyik fiatalt lepipálja. Ráadásul ez volt élete egyik legjobb alakítása.
Anno ő volt a legfiatalabb, akit jelöltek Oscar díjra 22 évesen Az utolsó mozielőadás című film mellékszerepléséért, és most a legidősebbek egyike, aki 61 évesen kapta meg az első szobrocskát. Alábecsült színésznek mondják, amit én is vallok, hiszen Jeff Bridges egy olyan karakter, akit nem lehet beskatulyázni, és aki sokszor vállal inkább kis költségvetésű filmeket  egy jobb szerepért.

Nincsenek megjegyzések: