127 óra

Aron Ralston

Mekkora benned az élni akarás? Feltetted már ezt a kérdést magadnak? Én számtalanszor, de a választ szerintem mindenki akkor tudja meg, amikor olyan helyzetbe kerül, hogy ténylegesen az életben maradásáért kell megküzdenie. Aron Ralston egy szokványos hétvégi túrázásra indult Utahban, a Kék John Kanyonba, amikor egy szűk kanyonban ráesett egy majdnem fél tonnás kő, és a falhoz szorította jobb kézfejét. Ekkor kezdődött meg az idegtépő harca az életéért. A 127 órát először könyvben olvastam el, azután megnéztem filmen is, mert kíváncsi voltam, hogyan vitték filmkockákra azt az őrületet, amit Aron átélt. Aki még nem hallott a történetről, mindenképpen ajánlom, hogy ne csak a filmet nézze meg, hanem olvassa is el a könyvet.
A rendező, Danny Boyle olyan sikerfilmeket tudhat magáénak, mint a Trainspotting (1996), A part - Leonardo DiCaprio főszereplésével - (2000), valamint a Gettómilliomos (2008). Boyle az a rendező, akire semmiképp sem lehet skatulyát húzni, mindig érdekes és különleges témákhoz nyúl, nem is akárhogyan.

A 127 órában nem volt könnyű dolga, hogy az egy helyben játszódó történetet ne tegye unalmassá, aminek igazából egyetlen szereplője van csupán. Olyan képi vágásokat alkalmazott és tette ezáltal izgalmassá a filmet, ami nem sikerült volna más rendezőknek.
A főszereplő James Franco érezhetően lubickolt a szerepben. Ő az a karakterszínész, akinek nem minden szerep áll jól, de a különc, adrenalin függő Aron szerepét mintha ráírtak volna. Láthattuk őt a Pókember trilógiában és James Dean-t is megformálta, amiért Golden Globe díjjal jutalmazták 2001-ben.
Aki olvassa a blogomat, tudja, hogy odavagyok az igaz történeteken alapuló filmekért. Hát a 127 óra is ízig-vérig a valóságot festi le, ami olykor felemelő, olykor izgalmas, és a végén viszont brutális.

Kék John Kanyon

Aron Ralston egy pénteki estén elindul a Kék John kanyonba, autóját felszerelve biciklizéshez, mászáshoz, síeléshez. Rendhagyó módon nem szól senkinek, hogy merre tart, kollégájának is csak annyit említ, hogy Utah felé veszi az irányt, aztán lesz, ami lesz. Autójával leparkol a kanyon felé vezető parkolóban, és ott alszik. Reggel biciklire pattanva vág neki a túrának és miközben tekeri a mérföldeket, kedvenc zenekarának CD-jét hallgatja és átadja magát a természet nyújtotta szabadság érzésének. Egy óra múlva kiköti a bringáját egy fához és gyalog indul tovább a nehezebb szakaszon. Útközben találkozik két lánnyal, akik szintén hegyet mászni jöttek errefelé, és Aron egy darabig elkíséri őket. Mikor útjaik szétválnának, a lányok kérik, hogy Aron tartson velük, de a fiú hajthatatlan és elszánt. Megbeszélik, hogy este találkozni fognak egy 30 mérföldre lévő buliban és elbúcsúznak egymástól. Azzal a döntésével, hogy Aron nem tartott a lányokkal, egy életre megpecsételte a sorsát.

James Franco - filmjelenet

Aron lassan elér a kanyon bejáratához, és amikor le akar ereszkedni, rálép egy hatalmas kőre, ami a két szorosan elhelyezkedő fal közé szorult. A kő nem mozog, így Aron a kő szélén ereszkedik le, amikor kibillenti azt az egyensúlyából és magára rántja. Aron is és a kő is zuhan pár métert, és a földet éréskor Aron nem hiszi el, amit lát. A kő, vagyis inkább szikla teljesen a falhoz nyomta a jobb kézfejét. Az első percekben nem is érti, hogyan történhetett, és megpróbálja elmozdítani a sziklát, ami esélytelen, vagy kihúzni a karját, ami szintén reménytelen. A sokktól elönti a szomjúság lesz és előveszi a vizét, majd hatalmasakat kortyol bele, amikor rájön, hogy csapdában van, ki tudja, mikor szabadulhat ki, és a nagy kortyok után maradt 3 deciliter vize. Ekkor dönti el, ezentúl három óránként iszik meg 1 korty vizet, hogy minél tovább kitartson. Gyakorlott túrázóként tisztában van vele, hogy a víz a legfontosabb jelen helyzetében, hogy életben maradjon. Az első 24 órája, viszonylag aktívan telik. Mászóköteleiből hosszú órákon keresztül, nagy nehezen sikerül egy függeszkedő beülőt készítenie és 12 óra elteltével végre leülhet. Megnézi a hátizsákjában található felszerelését, hogy mit tud belőlük hasznosítani. Van nála 3 db burrito - ennyi az összes étele - van 3 dl víz, mászókötél, karabinerek és van egy kombinált fogó, melyben van egy életlen késszerű penge. Elkezdi azzal a követ faragni, kiesik a kezéből le a kövek közé. A műanyag szívószálából készít egy kampót és a lábujjai közé téve, azzal próbálja meg felszedni a szerszámot.

Aron Ralston 2003.04.26.

Ebben a helyzetben, minden kis apróságot hatalmas kudarcnak, vagy sikerélménynek él meg, ami további lendületet adhat neki, vagy veheti el a kedvét bárminemű próbálkozástól. Sikerül visszaszereznie a kombinált fogót, de eldönti, hogy a pengével nem faraghatja tovább a követ, mert még szüksége lehet rá, inkább egy kisebb reszelővel próbálkozik. Mikor lenyugszik a nap és eljön az első este, Aron megérzi, hogy milyen hideg van 5 méterre a föld felszínétől egy szűk falakkal zárt világban. Ha nem is tudatosan, de "napirendet" készít. Éjszaka magára tekeri az 50 méter hosszú kötelet, hogy az is szigetelje valamennyire és a fejét egy kis vászonzsákba dugja. Óránként felkel a beülőből és megmozgatja magát, és 3 óránként iszik 1 korty vizet.

Napsugár

Egy szemhunyásnyit sem tud aludni, a karjában a fájdalom nem olyan erős, mint a tudat, hogy "fogságban" van. Másnap, mikor felkel a nap, Aronnak 20 perce van, hogy a bal kezét és lábfejét felmelegítse a napon, aztán a napsugarak eltűnnek a kanyon falairól. Aron számba veszi a lehetőségeit: A kő lefaragása nagyon nehéz, mivel a szikla olyan kemény, hogy 2 órás vésés után sikerült egy kisebb pénzérményi darabot lefaragnia. Gyors fejszámolással arra a következtetésre jut, hogy mire kifaragná a kívánt méretet, rég szomjan halna, ráadásul a szikla közvetlenül a tenyerén támaszkodik, és ha kifaragná, akkor lejjebb csúszna a kő és még jobban szétroncsolná a kezét. Az, hogy rátaláljanak szintén rizikós, mivel konkrétan senkinek nem mondta meg, hogy pontosan hova is ment. A lányok, akikkel tegnap összefutott, nem ismerik őt annyira, hogy arra gondoljanak, valami baja eshetett. A lakótársai várják hétfőn a náluk rendezendő házibuliba, de aki leghamarabb ténylegesen elgondolkodik, hogy baja eshetett, az a főnöke, aki a kedd reggeli műszakba várja, és tudja, hogy Aron még sosem késett el, és mindig szólt, ha valami gond adódott. Szóval, ha a főnökének feltűnik, hogy kedden reggel eltűnt, és be is jelenti a rendőrségen, azok csak 24 óra elteltével fogják elkezdeni keresni, ami annyit jelent, hogy szerda reggelnél előbb nem indítják el a nyomozást, leghamarabb csütörtökön fogják megtalálni és ma vasárnap van....2 és fél deciliter vízzel..

Aron beszorult keze 

Az utolsó lehetőség pedig az, ha levágja a karját, de a kombinált fogóban lévő penge olyan életlen, hogy a legerősebb vágásokkal is csak a bőrfelületét tudja felsérteni, és ha valami csoda folytán mégis sikerülne levágnia a kezét, innen a kanyontól még 5 mérföldre (8,046 km!) van az autója és onnantól még 30 mérföld (48,84 km!) az első kórház, addig pedig biztosan elvérzik. Aron kezdi elveszíteni a fonalat, de a kialakított rutin feladatoknak mégsem vet véget. Hajtja valami belülről, hogy ne adja fel az életét. Gondolatait a családjára és a barátaival eltöltött fantasztikus időkre tereli. Számtalan régmúlt esemény tódul az agyába, és ezek erőt adnak neki. Nála van a kis kézi kamerája, úgy dönt, itt az ideje, hogy felvételt készítsen a helyzetéről.

Harmadik nap, hétfőn elfogy a maradék ennivalója és vize, kénytelen félretenni a saját vizeletét, hogy valamilyen folyadékhoz jusson, és miközben kortyol belőle, fantáziája egyfolytában a legjobb Margarita koktélok, hideg sörök és grapefruit lé körül jár. Éjszakánként a hőmérséklet egyre lejjebb süllyed, 10 fok alá is akár. A napok telnek, de Aron képtelen aludni. A kimerültségtől és folyadékhiánytól az ötödik nap éjszakáján víziókat lát. A kanyon fala egyszer csak kitárul, és egy meleg, otthonos szobába vezeti őt, ahol ott áll legjobb barátja. A találkozás euforikus boldogsággal tölti el Aront, de amint letelik az 1 óra, kényszeresen felébreszti magát az éber álomból, hogy megmozgassa tajgait, és megmeneküljön a  kihűléstől.

A következő vízióban saját magát látja, nyakában a jövőbeli kisfiával, ahogy boldogan kacarásznak együtt. Ez a jelenet döbbenti rá Aront arra, hogy túl fogja élni ezt a borzalmat. Mikor felvirrad a hatodik nap, Aron dühödten elkezdi ütni a sziklát, ami már több mint 110 órája fogva tartja. Mikor le akarja söpörni a karjáról a ráhullott porszemcséket, a bőre leválik a beszorult hüvelykujjáról. Ekkor tüzetesebben megvizsgálja a karját, és észreveszi, hogy a beszorult keze bomlásnak indult. Megszúrja az ujját, és a felgyülemlett gázok azonnal távoznak halódó végtagjából. Most már megértette, hogy miért gyűlik egyre több bogár reggelente a feje fölé. Elhatározza, hogy levágja a kezét, amihez előbb a csontjait kell eltörnie.

Az amputálás

Lefeszíti a karját a szikla oldalára és egyenként eltöri a két karcsontját. Majd beledöfi a pengét a karjába, a gázok itt is feltörnek. Sikerül elvágnia úgy a bőrét, hogy lássa karja belső részeit.

Koncentrál, hogy ne adja fel, ne legyen rosszul, ne ájuljon el. Először az izmokat vágja el, felrakja az érszorítót, majd az idegpályához ér. Karja, mintha rotyogó lavinába tenné, olyan fájdalmat produkál. Nincs mese, el kell vágnia az idegeket. Összeszorítja a fogait, és elvágja az idegpályát, farkasüvöltése kilométerekre elhallatszik, de egy ember sem hallja meg. Elvágja az ütőereket és végül az inakkal próbálkozik, de a legerősebb anyaggal van dolga, amivel valaha találkozott és a pengéje inkább csak egy fémlap, úgyhogy nekiszorítja a karját a falnak, és vágódeszkaként használva sikerül az utolsó rabságában tartott szálat is megszakítania.

A szabadulás

Hirtelen hátratántorodik, oda, ahova 6 nappal ezelőtt még nem juthatott el. Pár percet ad magának, hogy összeszedje magát, de nem sokat, agya pörög, sietnie kell, mielőtt teljesen elvérzik, de az 5 mérföldes út előtt vízhez kell jutnia. Végiggondolja, hogyha végig megy a kanyonon, és a kijáratánál leereszkedik, az alján kell lennie valamennyi víznek. Betekeri a levágott csonkját, ráhúz egy zacskót és felköti a nyakába, hogy a mellkasán pihentesse, és ne zavarja a mászásban. Összeszedi a köteleit, vizes flakonját, szerszámait, és elindul a kanyon vége felé. Mikor kiér a napfényre, hosszú másodpercekig nem lát tisztán a nagy világosságban, majd mikor szépen lassan minden körvonalazódik körülötte, meglátja a 16 emelet magas épületnyi szikla tetejéről a mélyben lévő pocsolyát. VÍZ, 6 nap után itt van előtte a víz..

Aron szabadulásának záloga

Koncentrál, hogy most ne csináljon hülyeséget az ereszkedés közben, hiszen akkor hiába vágta le a saját karját, ha most kitöri a lábát-nyakát. Elkészíti a kívánt ereszkedő beülőt a kötelekből és lassan leereszti magát, az utolsó két méterről leugrik és fejjel belebukik a pocsolyába. A víz finom, édes és hideg. Nem egész 1 óra alatt 5 liter vizet iszik meg, majd feltölti a kulacsát és nekiindul az előtte álló 5 mérföldnek. Térképe szerint nincs annyi a kocsijáig, de ő ezt még nem tudja. Mikor már 3 mérföldet megtett, hirtelen látomása támad. Három emberi alak körvonalait veszi észre maga előtt, két felnőttét és egy gyerekét. Azt hiszi, hallucinál, de ahogy közeledik, az alakok egyre tisztábban láthatók. Kiabálni próbál, de a kiszáradástól a hangszálai olyan szinten megfeszültek, hogy két oktávval magasabb a hangja. Egyre hangosabban kiabál, mire a család észreveszi őt...Aron még nem érzi magát biztonságban, tudja, hogyha nem jut sürgősen kórházba, elvérezhet. Sokkos állapotát csak súlyosbítja, mikor a család feje közli vele, hogy még 2 mérföldre (3,218 km!) van a parkoló, ahol a kocsija van. Időközben, vagyis az ominózus keddi napon Aron főnöke tényleg aggódott Aron miatt és értesítette a lakótársait és a szüleit, akik bejelentették Aron eltűnését és szerdai napon a rendőrség megkezdte a nyomozást. 1 napjukba telt, mire megtalálták Aron kocsiját a parkolóban, vagyis Aron és a mentő alakulat szinte egy időben ért a parkolóhoz.

Gyógyultan

Ha Aron 1-2 nappal előbb vágja le a kezét, bizonyosan nem élte volna túl az amputálást, mert a kórházig elvérzett volna. Csütörtök délután, a kórházba érve 127 óra után végre lefekhet vízszintesen és álomra hajthatja fejét és csak egy gondolat jár a fejében: "ÉLEK!"
Aron története sok embert megérintett, köztük engem is a hihetetlen élni akarásával, a higgadt, gyakorlatias gondolkodásával, mely  - biztos vagyok benne - megmentette a lelki összeomlástól és attól, hogy feladja küzdelmet. Ő is, mint számos ember, akik hasonló kríziseken estek át, megélte a poklot és a mennyet, átértékelte az addigi életét, és számot vetett magával azalatt a 6 nap alatt. Amikor ilyen történetekkel találkozom, valahogy a végén mindig ugyanazt a kérdést teszem fel magamnak: Érdemes apróságokon bosszankodnom, szomorkodnom, mikor itt vagyok, és élek??? Tényleg érdemes céltalanul megélnem számos napomat, mikor van családom, barátaim, akik szeretnek? A választ mindenki maga dönti el, de nekem egyértelműen NEM!

Aron Ralston és felesége

Aron Ralston még hónapokig lábadozott, számtalanszor megműtötték, de mára olyan szinten felépült, hogy azóta is mássza a hegyeket. Jelenlegi feleségével a baleset után 3 évvel ismerkedett meg, aki azóta megszülte kisfiúkat, akit Aron az amputálás előtti éjszaka a víziójában látott.