Életrevalók

Francois Cluzet és Omar Sy

Történt már veled olyan, hogy megnéztél egy filmet, vagy elolvastál egy könyvet és a végén azt érezted, valami megváltozott benned, nemcsak más színben látod a világot, de rájössz, hogy a mindennapi harcok és konfliktusok felőrölték az energiádat, erre jön egy film, és rá döbbensz, hogy ezek a küzdelmek olyan pitiáner semmiségek az életedben, hogy nem is érted, miért foglalkoztál velük akár egyetlen percet is. Az Életrevalók című francia film pont egy ilyen érzést adott. Próbáltam keresni érdekes információkat a főszereplőkről és a rendező párosról, de alig-alig akad egy-két hírfoszlány. A rendező páros Eric Toledano és Olivier Nakache már többször dolgozott együtt és emellett jó barátok is. Francois Cluzet, aki Philippe-t, az arisztokrata, tolókocsiba kényszerült férfit játssza és nem mellesleg kiköpött francia mása Dustin Hoffmannak, még 1976-ban debütált a színpadon, és azóta számtalan filmben játszott és darabban lépett fel.

Philippe monoton hétköznapjait éli tolókocsihoz láncolva. Egy ejtőernyős balesetnek köszönhetően lebénult az egész teste, kivéve a nyakát és a fejét tudja használni. A legjobb orvosok, ápolók és házi személyzet foglalkozik vele, megteheti, hiszen nagyon gazdag, arisztokrata család az övé. Bánatát és depresszióját mélyíti, hogy a balesete után 3 évvel a feleségét is elvesztette, akit nagyon szeretett, kamaszodó, elkényeztetett lánya pedig éppen lázadó korszakát éli. Philippe új ápolót keres maga mellé, aki éjjel-nappal mellette lenne, és segítené megkönnyíteni a mindennapokat . A szalonban jobbnál jobb és képzettebb emberek ülnek, akik az interjúra várnak, míg egyszer csak Driss (Omar Sy) meg nem unja a várakozást, és be ront Philippe-hez és a titkárnőjéhez. Közli velük, hogy csak egy papírért jött, amiben igazolják, hogy nem felelt meg és így meglesz neki a három eltanácsolt munka, ami után a segélyt megkaphatja. Philippe felfigyel a fiúra, aki kilóg a sok jól képzett szakember között, és egyértelműen látszik rajta, hogy a szegény negyedben él, képzetlen és ezáltal egy igazi túlélő típus. Philippe visszahívja másnap reggelre Drisst, és felajánlja neki az állást, azzal a megjegyzéssel, hogy két hétnél tovább úgysem fogja Driss bírni, akinek a legjobbkor jött az ajánlat, mivel nemrég szabadult a sittről és az anyja elküldte otthonról.

Driss &  Philippe

Driss ápolói képzetlensége révén elkezd beletanulni a mindennapokba. Életében nem kellett még senkit ápolnia, nemhogy egy tolókocsiba ülő, mozgásképtelen embert. A kihívás nagy, főleg, amikor a kompressziós harisnyával találkozik :-) Az ő fejében a harisnya nőknek van kitalálva és azt csak ők tudják fel és levenni.. A két férfi közti ellentét azonnal észrevehető, talán pont ezért is kezdenek egyre jobban egymáshoz közel kerülni. Míg Philippe a gazdagságának és bénulásának köszönhetően mindig csak komoly emberekkel volt körülvéve, aki megsajnálták és szánták, addig Driss egy laza, csípős humorral megáldott, életrevaló, nagy darab fekete fiú a gettóból. Philippe családja aggódni kezd, hogy miért egy ilyen tanulatlan senkit vett fel, de Philippe pont ezért a fiút választotta, akiben nincs sajnálat és szánalom, és amikor forró a helyzet, képes helyt állni és humorral megoldani a problémát. Philippe-t pont az villanyozta fel a fiúban, hogy elege volt már az őt körülvevő társadalmilag teljes mértékben elfogadott viselkedésmintákkal, és szerette volna ismét megérezni az élet izét, amit folyamatos udvariassággal esélytelen megélnie.

Driss megcsináltatja Philippe tolókocsiját, hogy még gyorsabban tudjanak gurulni, megkínálja cigivel, nem hajlandó a puttonyos kisautóban hátul szállítani Philippe-t, mint egy lovat, hanem beülteti Philippe csodálatos Maserati Quatroportejába és odacsap az igazi lovaknak. Éjszakánként borogatja és a városban sétál Philippe-l, ha rátör a roham. Ezek a közös éjszakai séták arra jók, hogy egyre többet beszélgessen a két férfi, akik, ahogy megismerik egymást, úgy válnak jó barátokká. Poénkodni egy mozgásképtelen emberrel a legnagyobb udvariatlanságnak számít, mégis Driss-t nem a megalázás hajtja, hanem az az életösztön, hogy Philippe újra embernek érezze magát. Azzal, hogy Driss "megszegi" az íratlan szabályokat, tükröt tart Philippe-nek és ráébreszti, hogy attól függetlenül, hogy mozgásképtelen, még élvezheti az életet. A körülöttük lévő személyzet a legóvatosabban és udvariasabban próbálták megkönnyíteni Philippe életét, de Driss kihívásokat támaszt elé. Hiszen nem arról szól az élet, hogy folyamatosan kapjuk a feladatokat, és ha azokat sikeresen megoldottuk, akkor jöhet az önbizalom. Mert valljuk be, akár felnőttről, akár gyerekről van szó, ha burokban élünk, és nem ér minket sosem kihívás, egy idő után magunk sem hisszük el, hogy bármit is képesek vagyunk megoldani. És ha van valaki mellettünk, aki folyamatosan piszkál minket az érdekünkben, hogy tegyünk valamit magunkért, akkor előbb-utóbb meg fogjuk tenni és akkor nyertünk.

A film hatását erősíti a tudat, hogy ez egy megtörtént eseményt dolgoz fel. Én hiszek abban, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket, ami az Életrevalók esetében százszorosan is igaz. Az pedig egy külön pikantériája a filmnek, hogy francia. A francia filmeknek mindig is volt egy összetéveszthetetlen és különleges varázsuk, sokszor elvontnak is mondhatnánk őket, de az Életrevalók profin ötvözi a francia hangulatot és a világ bármely pontján hatásos mozit. A két főszereplő Francois Cluzet és Omar Sy színészi játéka pedig briliáns. Francois esetében ez még inkább lenyűgöző, hiszen ő az arcjátékán kívül másba nem kapaszkodhatott a szerep megformálásakor. Omar Sy pedig fantasztikusan éli át a gettóban felnőtt, mégis kellő ésszel és lélekkel megáldott Driss-t.
Ajánlom ezt a filmet minden korosztálynak és ideje bővíteni az "1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz" repertoárját, mert egy új kincs született a filmiparban, amit az is mutat, hogy Amerikában már tárgyalnak a film amerikai változatának elkészítésről..