Többször belefutottam abba, hogy ismerőseim körében nem nagyon szeretik a "szirupos", "tipikus" amerikai filmeket. Gondolom ez a film is ebbe a kategóriába tartozik.
A történet mondhatni sablonos. Egy hatalmas meteorit száguld a föld felé, és csak egy bizonyos olajfúró csapat képes megállítani, vagyis inkább eltéríteni úgy, hogy felrepülnek a meteorra, belefúrnak egy mély lyukat, abba beletesznek egy atombombát, és így kettévágják a meteort, ami letér a föld felé tartó pályáról. Persze a főhős meghal a végén, de vigasztaljon minket a tudat, hogy megmenekül a föld és a szerelemesek egymáséi lehetnek. A történetet igencsak leegyszerűsítettem, de mint mindig, most is inkább a mondanivalója az, amit fontosnak tartok. Tegnap jöttem rá, hogy miért is szeretem jobban az amerikai filmeket, mint mondjuk a Balkáni, vagy Közép-Európai filmeket. Mert itt, Közép -Európában és főleg Magyarországon nagyon elterjedt az az életfelfogás, hogy ami pozitív, az biztos hazugság. Nézzünk csak egy egyszerű példát. Sokan nem szeretik Amerikát, de szerintem csak irigykednek rá (és itt most egyáltalán nem a politikáról beszélek). Azt mondják, Amerikának nincs múltja, hiszen csak 200 éve létezik. Én azt mondom, hogy akkor le a kalappal. 200 év alatt sikerült a világ élére állniuk, és itt még mindig nem a politikáról beszélek. Egyszerűen csak arról, hogy működik az a felfogás, hogy ha hiszel a másikban, és buzdítod a másikat, akkor az erőt ad neki. Nem véletlenül nem divat, hogy panaszkodjanak. Ez itthon mégis annyit tesz, hogy felszínesek. Biztos akad köztük nem is egy, de szerintem teljesen normális az, hogy az ember meg tudja beszélni a problémáját a barátaival, a családjával, egy-két kollégájával, de nem biztos, hogy az a jó, ha folyamatosan csak panaszkodik. Mivel én is itthon nőttem fel, rám is hatással van ez a felfogás. Alig merek sokszor pozitív dolgokat mondani, mert nem egyszer találtam így ellenséget magamnak. Sok emberrel találkozom nap, mint nap, akik azt mondják, hogy ne pörögj Andikám, úgyse sikerül. Ezzel nekem csak még inkább adnak egy löketet, hogy bebizonyítsam, igenis bármi sikerülhet, csak HINNI KELL benne. És ha sikerül valamit elérnem, akkor talán szépen-lassan hinni fognak az én hitemnek is. Egy ember sokkal többre képes, ha van önbizalma, mintha nincs. Márpedig az önbizalom nem csak belülről fakad, hanem a visszajelzésekből is. Ha folyamatosan negatív képet kapunk, akkor nem csoda, hogy letörünk, és elmegy a kedvünk mindentől. Viszont, ha valaki ott áll mellettünk, és azt mondja, "képes vagy rá, meg tudod csinálni", akkor egyszer csak hiszünk neki, és meg fogjuk próbálni megoldani a feladatot. Most, hirtelen nem tudok előrukkolni mindenféle pszichológiai tanulmánnyal, ami ezt bebizonyítja, de cáfoljon rá az ellenkezőjére, aki tud...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése