A rettenthetetlen

Mel Gibson (1995)

 Ma reggel hallgattam munkába menet a rádiót. A két műsorvezető éppen a kaotikus állapotokat korholta a magyar reptereken, a Ferihegy I-II-n. Nem értették, miért kell Magyarországon mindent olyan nehézkesen megváltoztatni, miért van az, hogy a magyar emberek hajlamosak belenyugodni a sorsukba, és elhitetni magukkal, hogy úgy sem lehet rajta változtatni? Ezt érthetjük a Ferihegyi reptéren működő rendszerre, de én felteszem a kérdést, úgy általánosságban.  Miért nem hisszük, hogy ha valami rossz, azon tudunk változtatni? Csak tenni kell, összefogni, és hitet adni az embereknek, vagy csak egyszerűen meg kell lépni az első lépést, ami a legnehezebb. Sokan azt mondják, könnyebb belenyugodni, és elfogadni a rosszat. De szerintem hosszabb távon sokkal rosszabb belenyugodni a dolgokba, mert az később sokkal nagyobbat üt vissza. Lehet, hogyha változtatni akarunk, akkor először konfliktusokba és ellenvetésekbe ütközünk, de hiszem, hogyha kitartunk az elhatározásunk mellett, akkor mindenkit meggyőzhetünk. Mint jó pár száz évvel ezelőtt Sir William Wallace tette ezt.
A rettenthetetlen című róla készült film nem teljes pontossággal mutatja be az ő életét, de talán a legmeghatározóbb momentumokat igen.  Nem mehetünk el szó nélkül e mellett a film mellett, mert egy fantasztikus alkotás.
Próbáljunk meg elvonatkoztatni attól, hogy azóta, a "rettenthetetlen" Mel Gibsonról kiderült, hogy az életben is szeret agresszíven viselkedni, csak épp nem az ellenséggel, hanem saját családjával. Mint majdnem minden sztárnál, nála is beütött a krach és egy kicsit megkattant. Talán a nagy sikertől, amit elért, vagy hogy túl jó életet élt feleségével, és hét gyermekével. Lehet, hogy megunta a jófiú szerepet. Főleg, ha belegondolunk, hogy már a Passio is egy bátor alkotás volt a részéről. De visszatérve erre a filmre, ebben az alkotásban csak jó tudok róla mondani, mint rendezői, mint színészi alakításban.
A történetben Wiiliam Wallace felnőttként visszatér szülőfalujába, ahol még kiskorában az angolok megölték az apját. Anyja már korábban meghalt, így, amikor árván maradt, a nagybátyja eljött érte és elvitte magával, hogy kitaníttassa. William úgy jön vissza több év után Skóciába, hogy megtanult több nyelven beszélni, írni, olvasni, és az akkori harcművészetekben is jeleskedik. Skóciában, abban az időben kaotikus állapotok dúlnak. I. Edward "Nyakigláb" angol király elfoglalja a Skót trónt, és mindenféle szankciót vezet be, amivel a Skótokat akarja alázatra birni. Bevezeti az első éjszaka jogát (Ius primae notis) a földesurak között, akik előszeretettel élnek is a jogukkal. 
- azt a mai napig vitatják, hogy volt-e valaha ilyen a földesurak jogai közt, mivel semmilyen bizonyíték nem utal erre, de ha a sötét középkori életet figyelembe vesszük, én nem tartom egyáltalán kizártnak -
William beleszeret és titokban feleségül veszi Murront, de egy alkalommal lebuknak, és a földesúr emberei elkapják feleséget, és egy fához kötözve elvágják a torkát a falu szeme láttára, amíg William a titkos helyükön keresi őt. Ettől kezdve William Wallace nem ismer sem embert, sem istent, csak is egyet akar. Hogy kiűzze Skóciából az angolokat, akik ezt tették vele. A fékezhetetlensége és a rettenthetetlensége sok embert maga mellé állít, akik már régen beletörődtek a sorsukba és most mégis felcsillant bennük a remény egy jobb életre. Akkora hitet ad a felkelőkhöz csatlakozóknak, hogy képesek az egyik ütközetnél legyőzni a hatalmas túlerőben lévő angol csapatot, amitől még többen mellé állnak.
Ha a fele igaz ennek a filmnek, én akkor is azt mondom, hogy egy hihetetlen dolgot vitt véghez William Wallace, de tények támasztják alá, hogy tényleg megölték az angolok a feleségét, és ezért is fordult ellenük, és verbuvált össze egy olyan csapatot, akik tényleg legyőzték az addig legyőzhetetlennek hitt angol lovasságot, és nem utolsó sorban Wallace elindított egy olyan lavinát, amivel halála után 9 évvel sikerült legyőznie Skóciának az angolokat.
Egy szónak is száz a vége, tény, hogy Magyarország hál'istennek nem áll hadban senkivel, és a csatát nem a harctéren kell megvívni, hanem a mindennapi életünkben, hogy a szüleink elismerjenek, a munkahelyünkön megbecsüljenek, hogy merjünk önmagunk lenni, még akkor is, ha félünk, hogy elítélnek érte, hogy a boltban ne vágjanak át, hogy a gyerekeink ne verjék a tanárainkat és fordítva, hogy egy szülő ne irthassa ki a családját, és hogy ne csak álmodozzunk, hanem tegyünk az álmainkért és éljük meg azokat. William Wallacenak egy olyan célja volt, ami több ezer ember szerint lehetetlen küldetésnek számított, mégis véghez vitte a rettenthetetlen hitével, akkor ahhoz képest mi az az álom például, hogy a barátnőm csemetéje sikeresen beszokjon a bölcsődébe, anélkül, hogy bármi gond adódjon. Pedig ezek azok a harcok, amikért manapság küzdenünk kell, és ha ezeket a csatákat megvívjuk, akkor élünk igazán, ebben biztos vagyok...