Ízek, imák, szerelemek

Julia Roberts

Van egy olyan rossz szokásom, hogy mielőtt elkezdek írni egy filmről, elolvasom a róla írt kritikát. Ami csak annyiban befolyásol, hogyha nekem tetszett, de a kritika lehurrogja, akkor még jobban tetszik a film. Ezt a filmet csak az értheti igazán, aki átment már hasonló szenvedésen. Tény, hogy nem egy felpörgetett hollywoodi gyorstalpaló, hanem megfontoltan, lassan vezet minket végig a cselekmény szálain. És ettől olyan életszerű. Mert az életben, valljuk be, nem egyik pillanatról a másikra változnak a dolgok, hanem folyamatában attól, hogy ráléptünk egy másik útra. Tény, hogy minden változás az életben szenvedéssel jár, de az is tény, hogy a szenvedés után jön a boldogság rész.
Valahogy még mindig nem tudtam elengedni azt a témát, hogy a mai világban egy nőnek, sőt egy férfinak is ugyanolyan joga van megtalálni önmagát, mint bárkinek. És ha ez arról szól, hogy kiderül, nem a legjobb partnert választottuk ebben, akkor nem szabad hozzá ragaszkodnunk.
Elizabeth (Julia Roberts) 8 éve van együtt a párjával, akihez hozzáment. Sikeres író, megvan a biztos egzisztenciája is, valami mégis hiányzik az életéből. Ami nem más, mint a gyerekkora óta dédelgetett álom, hogy utazzon. Párja ebben nem partner, és ettől Elizabeth szenved, de nem tudja mit tegyen. De nem csak emiatt érzi egyre kényelmetlenebbnek magát a házasságában, a választ mégsem tudja igazán megfogalmazni. Míg egy nap arra nem ébred, hogy ez így nem mehet tovább.Egy nőnek nagyon nagy bátorságra van szüksége ahhoz, hogy 30-on, 40-en, 50-en túl váltson, és beadja a válókeresetet, Elizabeth mégis megteszi és elutazik Olaszországba, hogy megtalálja az igazi önmagát és véget vessen a párkapcsolataiban jelentkező folyamatos megfelelésnek. Rómában megtapasztalja az élet élvezetét, és meg is tanulja élvezni a saját életét, megfűszerezve a fantasztikus olasz gasztronómiai csodákkal.
Pár hónap múlva onnan tovább utazik Indiába, hogy megtanulja meditációt, és belső hangjára való összpontosítást. Végül Balira utazik, ahol megtalálja a szerelem, de nem tud vele mit kezdeni. Utazása során számos érdekes emberrel találkozik, akiktől mindig tanul valamit magáról, az életéről, mások életéről.
A film végét nem árulom el, mert még most is játsszák a mozikban, és ha valakinek kedve támad..
A történet önéletrajzi ihletésű, Elizabeth Gilbertről, akinek ott volt a kezében minden a boldogsághoz: jóravaló férj, nagy ház, befutott karrier, és valamiért mégsem érezte magát boldognak. Kiderül, hogy amióta párkapcsolatban élt, minden egyes férfihoz olyan szinten alkalmazkodott, hogy közben elfelejtett önmaga lenni, ami a legfontosabb az életben.
A film választ ad arra is, hogy mi az, amiért élünk ezen a földön, országoktól, szokásoktól, hittől függetlenül: a boldogság keresése. És ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, szeretnünk kell magunkat annyira, hogy erre megadjuk az esélyt..