Jó régen írtam már a blogomra, mert így év vége felé egy enyhe alkotói válság ragadott magával, de jelentem, hogy semmiképp sem szeretném abbahagyni az írást. Ezért bele is vágnék egy olyan filmmel, ami számomra példa értékű. Nem csak azért, mert igaz történetről van szó, és nem is azért, mert a jó győzött a rossz felett, hanem mert a főszereplő - Erin Brockovich - olyan dolgot vitt véghez az életében, amiről én is álmodom.
Erin Brockovich (Julia Roberts) egy egyedülálló anya, aki megpróbálja 3 gyermekét úgy nevelni, hogy közben megkeresse a kenyérre valót. Nincs könnyű helyzetben, mert egész életében háztartásbeli volt, és nincs semmilyen végzettsége és munkatapasztalata. Persze az összes állásinterjún visszautasítják, pedig megvan a magához való esze, és tényleg dolgozni szeretne. Aztán egy nap, amikor már semmi kiutat nem lát a csődből, bemegy a válóperes ügyvédje, Ed Masry (Albert Finney) irodájába, és közli vele, hogy mivel eddig Ed semmit nem tett le az asztalra, és Erin egy garast sem kapott a volt férjétől, ő addig innen el nem megy, míg Ed nem ad neki valamilyen munkát. Ed megszánja a nőt, és a legegyszerűbb feladatokat bízza rá - kávéfőzés, fénymásolás. Egy nap, mivel Erin egyedül van az irodában, neki kell összeállítania egy ügy dossziéját. Elkezdi beleásni magát az ügybe, ahol szépen-lassan kibontakozik egy gyógyszergyártó cég káros anyag felhasználása, amely a gyár körzetében a talajvízbe jutott éveken át, és a környező összes lakó, több száz ember mind valamilyen rákos megbetegedésben szenved, legyen szó férfiról, nőről, vagy kisgyerekről. Erin engedélyt kér Edtől, hogy utána járjon ennek az ügynek, és elkezd kőkeményen dolgozni. Szerencséjére, a szomszédja egy fiatal férfi, akivel összeismerkednek, és aki szívesen vigyáz a gyerekeire, amíg ő dolgozik.
Ahogy egyre jobban belelát a gyógyszergyártó cég körüli ügyekbe, úgy bontakozik ki egy hatalmas csalás, mellyel a cég félrevezette és manipulálta a lakókat, akik abban a hiszemben éltek lakhelyükön, hogy a víz, amelyben nap, mint nap fürdenek, és amelyből isznak, és főznek, az nem káros. A cég még egy saját orvost is felbérelt, akik félre informálták a lakókat a betegségeikről.
Az, hogy a mai világban már egyes cégeknél, mintha nem is emberek dolgoznának, hanem robotok, akiknek csak a pénz számít, eszméletlenül felháborító. Én még hiszek abban, hogyha elhelyezkedem egy cégnél, akkor megpróbálom a legjobbat kihozni a munkámból, és elkötelezem magam a cég mellett. Valószínű, ezért volt jó pár munkahelyem, valahogy mindig kiderült, hogy a szép és csillogó dolgok mögött mindig a pénz az úr. De ez a film nemcsak emiatt példaértékű számomra, hanem Erin miatt is, aki bebizonyította, hogy három gyerekes egyedülálló anyaként is lehet sikeres valaki, ha tényleg akarja, és kiáll a hite mellett. Üljünk le egy percre és gondolkozzunk el a saját életünkön. Itthon, Magyarországon szerintem kisebbségben vannak jóval azok, akik azért dolgoznak, mert szeretik a munkájukat, és arra termettek, amit csinálnak. Nap, mint nap robotolunk, és elmegy mellettünk az élet, olyan emberekkel kell együtt dolgoznunk, akiknek az értékrendje egyáltalán nem fér bele a miénkbe, vagy esetleg barátokra lelünk, olyanokra, akikkel együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint egyedül. Szerintem a mai világban nagyon fontos egy nő életében a munka és a karrier. Persze vannak olyanok, akik azt mondják, hogy világ életükben családra és gyerekekre vágytak, és sosem akartak karriert csinálni. Irigylem őket, hogy kielégíti az életüket a család, mert nem tagadom, nekem fontos, hogy dolgozhassak, és sikerüljön megoldanom dolgokat, vagy hogy ki állhassak egy nemesebb célért.
Erin és Ed perre viszik az ügyet több mint hatszáz lakó aláírásával, amit meg is nyernek. Az USA történelmében ez volt a legnagyobb pereskedés útján kifizetett kártérítés, amit ki kellett fizetni: cirka 333 millió dollár.
Erin azóta is dolgozik, férjhez ment és saját céget alapított, ahol hasonló ügyeket göngyölít fel.
 |
| Julia Roberts és Albert Finney |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése