Ezt az oldalt azoknak ajánlom a figyelmébe, akik hálát mondtak a Lumiéré fivéreknek,
amiért nagyban hozzájárultak
a filmfelvevőgép feltalálásához,és ezáltal egy olyan világot adtak nekünk,
ami azelőtt nem is létezett...

2011. január 8., szombat

Lódító Hódító

Éppen angol óra szünetében beszélgettünk, amikor az egyik csoporttársam ajánlott egy filmet, amire persze én mindig kapható vagyok. Annyit elmesélt az alapsztoriról, hogy a film egy olyan világban játszódik, ahol az emberek nem ismerik a hazugságot, és mindenki azt mondja, amit igazán gondol. Húúú, hát ez elsőre nagyon megtetszett.
Milyen jó is lenne néha, ha nem kellene megfelelnünk az elvárásoknak, és megmondhatnánk őszintén, hogy mit gondolunk, anélkül, hogy konfliktus-szakítás, vagy kirúgás lenne a vége.
Így hát gyorsan megszereztem a filmet, és jó kis szombat esti program gyanánt, leültünk a párommal megnézni.
Ricky Gervais
Az első, ami beugrott erről a filmről, három szó volt: színtelen-szagtalan-gáz (mire nem jók a kémia órák). Ebben a filmben tényleg megmutatkozik egy rendező fontossága, mert teljesen elcseszte ezt a jó kis alapötletet. Ráadásul Ricky Gervais, a főszereplő is mindent beleadott, és nagyon jól alakította a szerethető lúzer figurát, és mégis kevés volt, de még mennyire, hogy  bekerüljön a nézhető vígjátékok kategóriájába.
Mark (Ricky Gervais) 40 éves, kevés egzisztenciával rendelkezik, éppen ki akarják rúgni a munkahelyéről, ahol oktató filmekhez ír forgatókönyvet a XIV. századról, és nem utolsó sorban a kinézete sem az az Adonisz típus. Aztán találkozik egy lánnyal, aki nagyon megtetszik neki, de esélye sincs, mert a lány őszintén megmondja neki, hogy elmegy vele vacsorázni, mert egy közös ismerősük megkérte rá, de semmilyen szempontból nem vonzódik Markhoz.
Aztán egy nap Mark agyában összeérnek a drótok, és hazudik. Éppen a bankból venné ki az utolsó 300 dollárját, amikor azt hazudja, hogy 800 dollárja van a számláján. Mivel ebben a világban senki sem hazudik, és az emberek mindent elhisznek, amit a másik mond, így a bank alkalmazottja szó nélkül kifizeti neki a 800 dollárt. Így kezdődik Mark kálváriája. Anyja haldokló kórházi ágya mellet nem bírja elviselni, hogy mennyire fél és kétségbeesett az anyja, így azt hazudja neki, hogy ne féljen, mert a halál után, nem az örök semmiségbe kerül, hanem egy olyan helyre, amiről mindig is álmodott, és ahol ott lesz az összes ember, akit szeret. Az anyja mosollyal az arcán hal meg, de mivel a kórház dolgozói meghallották ezt, a hír villámgyorsan elterjed, és másnap Mark háza előtt több száz ember gyűlik össze a sajtóval egyetemben, hogy megkapják a választ, a kérdésükre, a halál után tényleg csodaszép helyre kerül mindenki?
Mark egész éjjel azon dolgozik, hogy mit mondjon a kint várakozó embereknek, aztán másnap reggel kiáll a tömeg elé, és elmondja, hogy az életet egy ember irányítja fent az égben, aki felelős minden jóért és rosszért.
A film mégis inkább a romantika felé húz, és persze a végén a kiszemelt lány beleszeret Markba, mert bár lehet, hogy alacsony, és töpszli orrú, mégis mellette a legboldogabb.
Nincs is ezzel semmi baj, de mégis olyan nézhetetlenül lett elkészítve ez a film, hogy az hihetetlen. Van egy jó sztori, vannak benne jó színészek, mégis az egésznek nincs semmilyen átütő ereje. Már az első percekben kiderül, hogy C kategóriás. Spielberg biztos másképp nyúlt volna hozzá ehhez a témához, igaz ő nem kifejezetten a vígjátékokra szakosodott. De például ott van a Minden6ó Jim Carrey és Morgan Freeman főszereplésével, ami szintén egy olyan világot mutat be, ami nem létezik, hiszen nem játszatunk isten egy hétig, mégis magával ragadó, és vicces vígjáték.
Egyszóval, nagyon sajnálom, hogy ennyire elrontották ezt a filmet, már csak azért is, mert a főszereplő, Ricky Gervais kifejezetten szimpatikus volt, és jól játszott. Jó lenne őt nagyobb horderejű, komolyabb filmekben is látni.

Nincsenek megjegyzések: