Amerikai história X

Edward Norton

Régóta szerettem volna írni erről a filmről, csak kerestem a megfelelő szavakat.
Amikor először láttam, rögtön tudtam, hogy egy olyan alapművel van dolgom, amit legszívesebben minden egyes embernek levetítenek, és elmagyaráznám a lényegét, ha nem értené. A Schindler listája jutott eszembe erről a filmről, mert emlékszem, hogy amikor anno beültünk a moziba megnézni, az egyik oldalamon egy ismeretlen nő ült, a másikon pedig a nővérem barátjának a haverja. Az érdekesség az volt, amikor a film végén a nő zokogott a jobbomon, a srác pedig nevetett a balomon. A két véglet, gondoltam, na meg persze azt is, hogy hogyan lehet nevetni több ezer-millió emberi holtest kupacon? Akármennyire nem akartam tudomást venni róla, szembe kellett néznem a valósággal: vannak - nem is kevesen - olyan emberek a földön, akik beépítettek az agyukba egy eldeformált, abnormális ideált, amivel többnek-jobbnak-értékesebbnek hiszik magukat a zsidóknál, négereknél, vagy bármilyen más nemzetiségnél.
A rasszizmus kérdése már gyerekkorom óta foglalkoztat, ami anno a Tamás bátyja kunyhójával kezdődött, és folytatódott a diploma munkámmal, ahol a téma a diszkrimináció bemutatása volt az amerikai filmekben.

De térjünk vissza az Amerikai história X-re. Edward Norton olyan zseniálisat alakít a filmben, és olyan fantasztikus átváltozáson megy keresztül, amit a zsigereinkig átérzünk. Aki látott már vele készült filmet, az szinte rá sem ismer ebben a filmben. A szerep kedvéét 15 kiló izmot rakott magára, kopaszra vágatta a haját, és olyan beleéléssel adta elő a rasszista fiatal vezető srác szerepét, hogy nem szívesen találkoztunk volna vele éjszaka az utcán.
A cselekményt Danny Vinyard (Edward Furlong) meséli el, aki azzal kezdi a történetet, hogy visszaemlékszik arra az estére, amikor bátyja, Derek (Edward Norton) megölt két néger srácot, akik el akarták lopni a kocsijukat éjnek évadján. Lassan képet kapunk arról, hogy miért lett Derekből rasszista, és hogyan került a Venice Beach-i eltévedt fiatalok vezetőjévé. Danny és Derek a két lánytestvérükkel együtt, nyitott szívű fiatalok voltak, de már otthon, az apjuktól hallott sok maszlagtól, elkezdték más szemmel nézni a világot. Derek, tinédzser lévén, érzékeny és nyitott volt, ezért is rázta meg annyira, amikor az apjuk meghalt, és már akkor elkezdődött nőni benne a rasszizmus csirája. Venice Beachen találkozik egy emberrel, Cameronnal, aki kihasználva Derek összetört és befolyásolható lelkét, elkezdi istápolni a fiút, és az ő vezetése alatt Derekkel összeverbuváltat egy skinhead bandát, és mindenféle rombolásra, garázdaságra ráveszi a fiúkat, olyan emberek ellen, akik nem férnek bele a saját faji eszméjükbe. Derek egyre elvetemültebb, és amikor az anyja meghívja egy vasárnapi családi ebédre az udvarlóját - aki nem mellesleg zsidó származású tanár a középiskolában -, Derek olyan szinten kiprovokálja a veszekedést, és elüldözi a férfit, hogy az anyja úgy érzi, nem tud tovább együtt élni első szülött fia életfelfogásával, és elzavarja a házból. Danny, mivel apaképe már nincs, mindenben Derekre akar hasonlítani. De egy este ő is szembesül ennek az eszmének a "hatalmával". Danny egyik éjszaka észreveszi, hogy egy néger srác betöri a kocsijuk üvegét, és el akarja lopni. Gyorsan szól Dereknek, aki magához vesz egy pisztolyt, és gondolkodás nélkül lelövi az egyik támadót, a másikat megsebesíti, majd odavonszolja az utca padkához, és pisztollyal fenyegetve kierőszakolja, hogy a srác ráharapjon a padkára, majd Derek minden megfontolás nélkül, olyan dühvel, haraggal és utálattal, amennyit magába tudott szívna az évek folyamán, minden erejével rátapos a srác fejére, aki egy állkapocs reccsenéssel azonnal meghal.
Danny összerogyva a kertben próbálja felfogni a szeme előtt lezajlott eseményeket, és hitetlenkedve néz Derekre, aki önelégülten és mosolyogva teszi a tarkójára a kezét, hogy az odaérkező rendőrök megbilincselhessék.
Dereknek az igazi kálváriája a börtönben kezdődik, ahol két tábor létezik: feketék és skinheadek. Derek persze a skinheadekkel kezd barátkozni, de a börtönben a mosodai részlegre osztják be egy néger srác mellé, aki tudomást sem véve Derek mellkasán lévő 20 centis horogkeresztről, beszél hozzá, és szórakoztatja.
Derek lassan 1 éve van bent, amikor elkezd neki feltűnni valami, és észreveszi, hogy a társai üzletelnek a feketékkel. Kiakad, és elszeparálódik tőlük, hiszen nem érti, hogy a fejében lévő eszmék és ideák hogyan férhetnek össze az "ellenséggel" való lepaktálással. A volt társai nem nézik ezt jó szemmel, és egy alkalommal 5-6-an elkapják a zuhanyzóban és megerőszakolják.

A börtönkórházban Dr. Sweeneyvel

Dereket meglátogatja a tanára, Dr. Sweeney, aki szembesül a fiú zavarodottságával és megpróbál neki segíteni a testi és lelki felépülésében. Derek elkezdi érezni azt, hogy valami stimmel azzal az eszmével, amit az apja és Cameron plántáltak belé, hogy ez a kitalált gyűlölet arra jó, hogy levezessék a felgyülemlett haragjukat, de ezen kívül semmi másra. Rájön, hogy belefáradt az örökös haragba, és nem akar többé így élni, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Dr. Sweeney segít neki, és könyveket küld neki, amik elgondolkodtatják. Szerencséjére a mosodai társa is észreveszi, hogy történt valami, és Derek tudta nélkül elintézi, hogy többet ne bántsák őt se a skinheadek, se a feketék.
Amikor Derek 3 év után kikerül a börtönből, egy olyan változáson megy keresztül, amire se a családja, se a régi baráti nincsenek felkészülve. Normális ember lett belőle, aki kemény árat fizetett a fiatalkori elgondolásaiért. Nincs felkészülve arra sem, hogy Danny, az öccse az elmúlt három évben kőkeményen követte a példáját, és a Venice beach-i skinhead banda erős tagja lett.  Olyan szinten bekebelezte a náci felfogás, hogy amikor be kellett adniuk egy házi dolgozatot történelem órára, ő a Mein kampf-ról irt teljes meggyőződéssel. A történelemtanár Dr. Sweeney-hez fordul, aki átveszi Danny történelem óráit, és első büntetésként azt kéri Dannytől, hogy írjon egy házi dolgozatot a bátyjáról. Dr. Sweeney nagyon jól érzi, hogy Danny "csak" a bátyja példáját akarja követni, de ő már tisztában van vele, hogy Derek leküzdötte a múltját, és nem akar visszatérni a skinheadekhez.

Edward Furlong & Edward Norton

Mikor Derek hazaér, leül a családjával beszélni, és együtt elhatározzák, hogy új életet kezdenek, és elköltöznek innen, viszont még el kell intéznie valamit. Aznap este a banda nagy bulival várja Dereket, aki a gyilkosság miatt "hős" lett a szemükben. Derek beolvas Cameronnak és elmondja neki, hogy kilép ebből a fertőből, de Cameron megfenyegeti, erre Derek jól behúz neki egyet. Mivel Danny is megjelenik a bulin, együtt kell elmenekülniük onnan, és hazafelé Derek a hüledező öccsének, - aki nem érti miért változott meg a bátyja felfogása az elmúlt 3 évben - elmeséli, hogy mi történt vele a börtönben. A két fiú kibékül, és hazaérve a horogkereszttel teleposzterezett szobájuk faláról együtt szakítják le a képeket, zászlókat, véget vetve az évek óta bennük zajló gyűlöletnek, és haragnak.
Azt hihetnék, itt vége lehetne a történetnek, de az élet sosem ilyen egyszerű. A sors úgy érzi, hogy két ember életéért keveset bűnhődött Derek, és amikor másnap reggel bekíséri az öccsét az iskolába, egy fiatal srác lelövi Dannyt az iskolai WC-ben. A végzet fintora, hogy a gyilkos srác fekete volt. Dereknek kőkeményen meg kell tartania azt a hitét, amit az elmúlt két évben felépített, és még jobban pofon vágja az élet, hiszen az öccse a rasszizmus áldozata lett, még egy példát mutatva arról, hogy az előítélet és a rasszizmus erőszakot szül.
Hiszem, hogy van olyan ember a földön, akit ha meg is csapott a rasszizmus szele, sikerült belőle kijönnie, és találkozott az életében olyan emberekkel, mint  Dr. Sweeney, aki színes bőrű lévén, képes volt felkarolni egy neonáci srácot, mert meglátta benne az embert, és kitartott mellette a legkeményebb időkben is..