Diszkrimináció az amerikai filmekben 1.

Afrikából szállított rabszolgák

 Arra gondoltam, megosztanám veletek, kedves olvasóimmal a szakdolgozatomat, mely egy utazás az amerikai filmkészítés kezdetétől-napjainkig a diszkrimináció és a hátrányos megkülönböztetés témakörében. Ha kíváncsiak vagytok rá, gyertek velem és ígérem, számos érdekességet tudhattok meg, és találkozhattok számotokra is ismerős filmekkel más megvilágításban.Mivel a dolgozat jelentős terjedelmű, kezdjük az elején:

A nagy vonatrablás (1903)

Az első hivatalos amerikai mozifilm a „The Great Train Roberry”, A nagy vonatrablás (1903) című Edwin S. Porter által rendezett film volt, mely egyben a western műfaj megteremtője is lett. Igaz, számtalanszor kétségbe vonták, hogy nem az első westernfilm, ami részben igaz is.Mégis ilyen látványos és jól összerakott filmet ezelőtt nem forgatott senki, ami a western műfaját illeti.
A film mindössze 12 perces volt, de olyan kasszasiker lett, hogy a későbbiekben több száz követte a példáját.
Innentől kezdve nem volt megállás, olyan gyorsan fejlődött a filmipar, amilyen gyorsan csak tudott. Egyre több vetítő helység alakult, melyek egyre több mozifilmet követeltek a gyártóktól. Ezáltal sorra alakultak a filmgyártó cégek, és az amerikaiak azzal kezdték növelni a hatalmukat, hogy külföldön is hoztak létre forgalmazó irodákat, ami által Angliában és Európában is egyre több lett a levetített amerikai film. Mivel 1909-ig a kamera olyan messze volt a színésztől, hogy premier plan-ban nem is mutatta azt, így a sztárkultusz kialakulása „csak” innentől kezdődött el.

A stúdiók állandó színészgárdát kezdtek alkalmazni, ami a későbbiekben a védjegyükké vált. Ebben az időszakban, Amerikában a mennyiségi filmgyártás volt a fő motiváció és nem a minőségi, vagy művészfilmek megalkotása. A film formai nyelvezete még igencsak gyerekcipőben járt, és csupán a későbbi években alakult ki a vágás, a beállítások, az előadói stílus,stb. Kialakultak a filmkészítésen belüli munkafázisok, megjelentek a rendezők, producerek, forgatókönyvírók, stb.A filmműfajok is kezdtek kibontakozni: megjelentek a western mellett a vígjátékok, melodrámák és a híradó.

David Wark Griffith

1908-ban a legfontosabb amerikai filmgyártó cégek az Edison, Vitagraph, Selig és nem utolsó sorban a Biograph voltak. A Biograph ebben az évben az egyik színészét beleültette a rendezői székbe, akit David Wark Griffith-nek hívtak. Griffith igen ambiciózusnak bizonyult, mivel az előírt rendezői munkán felül szépen-lassan az irányítása alá vonta egy-egy film elkészítését. Saját társulatot alakított ki, szorosan együtt dolgozott a dramaturgiai részleggel, és nagy gondot fordított az akkoriban időspórolás végett nem kultivált próbáknak. Számára alapvető fontosságú volt a vágás és a színészek játéka.

1914-ben D. W. Griffith megrendezte, és 1915 januárjában hozta forgalomba élete egyik fő művét, az Amerika hőskora - Egy nemzet születése című 190 perces, egész estét betöltő filmjét.

A mai napig ez a film több szempontból is igen meghatározó. Elsősorban utat tört a több órás filmeknek. A filmgyártó cégek felismerték, hogy a közönség kielégítése érdekében kénytelenek változtatni, és a pár perces filmek helyett nyugodtan készíthetnek hosszabb mozit, mert a nézősereg igényli azt. Másodsorban megteremtette a történelmi nagyjátékfilmet és letette e műfaj alapköveit. Ám ez az alkotás, mégis nagy port a kavart, és a mai napig vádolják rasszista hozzáállásáért.

   A történet két família, az északi Stoneman, és a déli Cameron család, illetve szolgálóik életén keresztül mutatja be a rabszolgaság kialakulás, a polgárháború kitörését Amerikában, majd a Ku-Klux-Klan megalakulását. A film a jó és a rossz örök harcának elvét követve a négereket és a félvéreket állítja be a rossz oldalra, és a mondanivalót tekintve, őket okolja a polgárháború kitöréséért. Griffith szegény déli családból származott. A polgárháborút és az északiak győzelmét tette felelőssé családja nyomorú életéért. Igaz, a későbbiekben többször is bebizonyította, hogy filmjeiben a drámának és érzelmeknek jóval fontosabb szerepük van, mint a politikának. Mégsem úszhatta meg a filmjét ért támadásokat.

   A cselekmény azzal kezdődik, amikor a déli Cameron család fia, Ben, érdeklődni kezd, Elise iránt, aki az északi Stoneman család sarja. Igen ám, de kitör a polgárháború, és a két család fiai szembekerülnek egymással a csatatéren. Elise Washingtonban segít a sebesülteken, ahová Bent is szállítják.

   Mire Ben felépül és hazautazik, letörve és feldühödve veszi észre, hogy a polgárháború által nyomorúságos és szegény lett a déliek élete. Stoneman délre települ, hogy a választásokat megszervezze, míg eközben Ben megszervezi a Ku-Klux-Klant.

Elise rájön, hogy Ben szerepet játszik a titkosan működő szervezetben, de nem szól senkinek. Pedig a Klán már folytatja tevékenységét a négerek ellen. A választásokat az északiak, vagyis a négerek nyerik meg, csalással. Griffith a négereket úgy mutatja be, mintha állatok lennének, isznak, verekednek, zaklatják a tisztességes lakókat.

Elise-t is molesztálja egy néger katona, Gus, akit végül a Klán kivégez. Lynch, Stoneman-ék szolgája meg akarja bosszulni ezt, és rátámad a Cameron családra, de végül a famíliának sikerül elbújnia. Lynch feleségül akarja kérni Elise-t, de Elise apja ezt már nem hagyja, és verekedésbe torkollik az ügy.  Mindkét színhelyre a Ku-Klux-Klan tagjai jönnek segítséget nyújtani, és végül a két család békülése jelenti az „Amerikai nemzet születését”.

   Az első benyomás erről a filmről az, hogy olyan hatása van, mint egy mesekönyvnek az inzertek bevágásaival. Mai szemmel nézve, lehet, hogy mosolygunk az akkori ábrázolási technikákon, de ha azt vesszük figyelembe, hogy Griffith ezzel a filmjével mennyi mindent letett a filmkészítés módjainak asztalára, elismeréssel kell élnünk. Kezdve azzal, hogy elsőként ő használt a film vetítése alatt zenét, ami igencsak hatásos volt. Az izgalmas jeleneteknél drámait, a romantikus részeknél lágy, elringató dallamokat alkalmazott.

Megcsillantotta a filmkészítésben a metaforák alkalmazását. Például mikor Elise menekül Gus zaklatása elöl az erdőben,  Griffith többször is bevágott ide egy megriadt mókus képét, és a zene is fokozódott, így a hatás nem maradhatott el. Vagy amikor Elise és Ben találkozik, mint jelképet, galambokat mutatott a jelenetben.

Az ilyen formai nyelveket korábban nem használták. Griffith-nek köszönhetően megtörténtek az első lépések a film, mint művészeti kifejező eszköz használata felé.

David W. Griffith: Amerika hőskora- Egy nemzet születése

Az, hogy egy mozi milyen hatást képes gyakorolni az emberre, az is mutatja, hogy miután William Joseph Simmons végignézte Griffith filmjét 1915-ben, az akkoriban már teljesen eltűnőben lévő Ku-Klux-Klan-t 16 társával újraszervezték, és 5 év alatt mintegy 2 millió ember csatlakozott a Klánhoz. Ami igencsak elszomorító, ha azt nézzük, hogy a Ku-Klux-Klan célja már nem csak a feketék megfélemlítése és gyalázása volt, hanem kiterjeszttették a zsidókra, katolikusokra és minden idegen népcsoportra is nem szűkölködve az erőszak eszközeiben, elmentek akár a gyilkosságig is. A Ku-Klux-Klan a mai napig nem szűnt meg létezni..

Folytatjuk..