Ezt az oldalt azoknak ajánlom a figyelmébe, akik hálát mondtak a Lumiéré fivéreknek,
amiért nagyban hozzájárultak
a filmfelvevőgép feltalálásához,és ezáltal egy olyan világot adtak nekünk,
ami azelőtt nem is létezett...

2012. március 23., péntek

Diszkrimináció az amerikai filmekben 3.- Hangosfilm




A jazz énekes bemutatója

Ha konkrét időponthoz akarjuk kötni a hangosfilm megjelenését, akkor az 1927. október 6-án, New Yorkban bemutatott, Alan Crosland ((1894-1936) amerikai színész és filmrendező) által rendezett  A jazzénekes  című filmet kell megemlítenünk. Al Jolson, a film főszereplője, a premieren azt mondta: „Eddig nem hallottunk semmit!”, mely mondata, ma már szállóigévé vált.

   A történet a zsidó Rabinowitz kántor fiának, Jakie dilemmájának története arról, hogy kövesse-e a családi hagyományt, vagy a vágyainak engedelmeskedve, az éneklésre adja fejét, hogy híres jazzénekes legyen. A film nemcsak a hang megjelenése miatt vált jelentőssé a filmiparban. Michael Rogin politológus szerint: „a Jazzénekes remekül példázza a zsidóság átalakulását az amerikai társadalomban: beleolvadását a fehér Amerikába, a vallási dogmák enyhülését és a zsidó vállalkozók megjelenését a szórakoztatóiparban.”
   A hang megjelenése a filmiparban, olyan forradalmi hatást tett Hollywoodra, mint azelőtt semmi sem.  Megváltozott a színjátszás stílusa, hiszen a némafilmben egy szereplőnek a mimikára, és a testbeszédre kellett koncentrálnia. Ezzel szemben a színművészet sokkal visszafogottabb lett, hiszen a nagy gesztikulálás természetellenesen hatott a hangosfilmekben.  Másfelől a színészek azért is mozoghattak kevesebbet, mert a kellékekben voltak elrejtve a mikrofonok. A kamera is egy hangszigetelt fülkéből vette fel a jeleneteket, mivel nagyon hangos volt a filmfelvevő gép zaja.

A filmtekercsen látható hangcsík
A hang megjelenésével nemcsak a színészi feladatok változtak meg, hanem a színészek ázsiója is meg növekedett a forgatókönyvírókéval együtt. Létrejött egy teljesen új műfaj a filmgyártásban, mégpedig a zenés film, és ennek válfajai, mint például a musical, az operafilm, majd későbbiekben a koncertfilm, stb.

Sajnos a némafilmek vetítésének ideje alatt játszó zenekarokra már nem volt szükség, ami maga után vonta azt a változást is, hogy a filmek befejezett termékként érkeztek a mozikba, és ott már színpadi kísérőműsor sem kellett.
   Ezzel egyidejűleg Hollywood kissé visszaszorult a külföldi filmpiacon, mivel a nézők a saját anyanyelvükön akarták látni a mozit, úgyhogy kénytelenek voltak a stúdiók különböző anyanyelvű színészekkel felvenni a filmeket.
 A 30-as évek közepére a szinkronizálással ez a módszer feleslegessé vált. A szinkrontechnika 4 év alatt fejlődött ki a hangosfilm megjelenését követően, és ezzel a módszerrel Hollywood ismét magához térhetett és szilárdíthatta hatalmát a filmiparban.
   Mint mindent az egész világon, Hollywoodot is megtépázta a nagy gazdasági világválság, mely az 1929. október 29-én bekövetkezett New Yorki tőzsdekrachhal kezdődött. De Rose De Franklin Roosevelt elnöksége alatt, komoly munkához látott az ország, hogy megerősítse az ipart. A gazdasági növekedés nagy hatással volt Hollywoodra, és nem hagyta, hogy szerteszálljon az „amerikai álom”. 1930-as évekre a hollywoodi stúdiórendszer nagymértékben megszilárdult, és majdnem húsz évig nem is változott.
„Ami tilos, és amire vigyázni kell”
Ami annyit jelentett, hogy volt az „Öt nagy” vállalat, amely rendelkezett mozi hálózattal és nemzetközi forgalmazással is: a Paramount, az MGM, a 20th Century-Fox, a Warner Brothers és az RKO, mely a legrövidebb ideig maradt fenn. Volt a három „kicsi”, amelynek nem volt filmszínháza: az Universal, a Columbia és az United Artists. És voltak a független filmesek. Ez a felállás nem okozott gondot a stúdióknak, nem zajlottak mérhetetlen versenyek, hanem mindenkinek megvolt a maga helye és szerepe az akkori amerikai filmgyártás piacán.                                             

Ebben az időszakban egyre többen tüntettek és lázadtak a filmek káros hatásai miatt, ami maga után vonta, hogy létre kell hozni egy szabályozást, melyben lefektetik, hogy mit szabad láttatni egy filmben és mit nem. Igaz, hogy a filmek moráljának hanyatlása végett egyre többen szóltak fel, de érdekes, hogy az 1930-34 között készült amerikai filmek mégis talán visszafogottabbak voltak, mint a korábban készült filmek, és ebben az időszakban az amerikai társadalomra inkább az erkölcsi konzervativizmus volt jellemző, mintsem a bujaság vagy erőszak hajszolása. Az első ilyen nemű szabályozás Hollywood önkorlátozó szabálygyűjteménye, 1927-ben lépett életbe. 

„Tudomásul vétetik, hogy az alábbi listán felsorolt dolgok semmilyen formában nem tűnhetnek föl filmekben:

1.                  Félreérthetetlen káromkodás, amely tartalmazza az alábbi szavakat:
              Isten, Úr, Jézus Krisztus (kivéve a megfelelő vallásos tartalmú,  
              tiszteletteljes használatot), pokolfajzat, Úristen és minden más profán és   
              vulgáris kifejezés.
2.                  Bármilyen erkölcstelen vagy kétértelmű meztelenség, árnyképként
              sem; bármilyen kéjvágyó vagy erkölcstelen megjegyzés bármilyen    
              szereplőtől.
3.                  Illegális kábítószer-kereskedelem.
4.                  Bármilyen szexuális perverzióra való utalás (ami jelen esetben a
              homoszexualitásra utalt!)
5.                  Fehérek rabszolgasága.
6.                  Faji keveredés.
7.                  Szexuális higiénia és nemi betegségek.
8.                  Gyerekszülés, árnyképként sem.
9.                  Gyerekek nemi szerve.
10.               Az egyház kicsúfolása.
11.         Bármilyen nemzet, faj, vagy világnézet szándékos megsértése.



Tudomásul vétetik továbbá, hogy az alább felsoroltak bemutatásánál különleges gonddal kell eljárni annak érdekében, hogy a közönségességet és a kétértelműséget
elkerüljék, és a józan ízlést hangsúlyozzák:



1.                  Az amerikai zászló használata.
2.                  Nemzetközi kapcsolatok (elkerülendő más országok vallási, történelmi
              intézményeinek, kiemelkedő személyiségeinek és lakosságának 
              kedvezőtlen fényben történő beállítása)
3.                  Vallás és vallási szertartások.
4.                  Gyújtogatás.
5.                  Lőfegyverek használata.
6.                  Lopás, rablás, páncélszekrény feltörése és vonatok, bányák, épületek 
              felrobbantása.
7.                  Brutális és bármilyen hátborzongató hatás.
8.                  Bármilyen módszerrel történő gyilkosság technikája.
9.                  A csempészés módszerei.
10.              Kínzási módszerek.
11.              Akasztás és villamosszékbe ültetés.
12.              Rokonszenv a bűnözők iránt.
13.              Közszereplőkhöz és közintézményekhez való viszonyulás.
14.              Lázadást szító jelenet.
15.              Kegyetlenség gyerekkel és állatokkal.
16.              Emberek és állatok megbélyegzése.
17.              Nők eladása, vagy bájaikat áruló nők bemutatása.
18.              Nemi erőszak, vagy annak kísérlete.
19.              Szüzesség elvesztése.
20.              Férfi és nő együtt az ágyban.
21.              Lányok szándékos elcsábítása.
22.              Házasélet gyakorlása.
23.              Sebészeti operációk.
24.              Kábítószerek használata.
25.              Címek és jelenetek, amelyeknek közük van az igazságszolgáltatáshoz,
              vagy annak tisztségviselőihez.
26.        Szenvedélyes csókolózás, nemi gerjedelem. „


Nincsenek megjegyzések: